MAROSVÁSÁRHELY – A NÉP DALÁT ÜNNEPELTÉK A TELEKI TÉKÁBAN

Elmondhatatlan az érzés, ami a „szájkosaras” közönséget is magával lendítette szerda este a Teleki Téka udvarán. Rég vártunk már egy ilyenre. A közel 70 személyes hallgatóságra is ráragadt az EMKE programjaként, a Maros Művészegyüttes Tánckarának és zenekarának előadásából áradó lendület, szárnyalás, Sebestyén Péter Kiskertemben rozmaringot ültettem… c. népdalgyűjteményének bemutatásakor.

Az udvart betöltötte az ének. Az ízes székely szavak, a szívből feltörő, régen hallott dallamok elfeledtették velünk a „kinti” világ sivárságát. Egy másik világhoz is tartozunk, ez jött le a színpadról.

A karanténba belefásult vásárhelyi magyarságnak ez a találkozás egy szippantásnyi friss levegő, egy kortynyi üdítő forrásvíz, egy jókor jövő lelki simogatás volt. A katonadalok, a gyűjtő és egy személyben adatközlő dalnok plébános előadásában felhangzó kedvenc énekcsokrok, a tánckar énekéből áramló őserő a közönség szívét is felhevítette. Szinte mindannyian dúdolták a maszkok alatt ezeket az évszázados kincseket, amelyekben ott lapulnak a magyar tájegységek sajátos érzései, értékként vallott életelvei, lelki rezdülései, és amelyeket mindannyian magunkénak vallhatunk.

Épp ez a jó ebben a gyűjteményben, függetlenül a műfaji meghatározástól, hogy mi mindent elmondhatunk egymásnak ma is az énekkel. Mobiltelefon, technika, különleges lexikális tudás nélkül is kibomlanak a titkok, leegyszerűsödik az élet, feltárulnak a sejtelmes szimbólumok, megoldódnak a rébuszok, megerősödünk saját gyökereinkben. Az énekszövegek kódolt üzenetek, az emberi valóság szellemi leképezései már-már költői finomsággal. Évszázadok alatt csiszolódtak, és ma is frissek.

A táncházi mozgalmak belső ellenállását is kifejezték az átkos korszakban, de ugyanígy, az egyszerű falusi lét családi-közösségi ünnepein, alkalmain is énekben mondták ki örömeiket, fájdalmaikat.

A marosvásárhelyi könyvbemutató rávilágított arra is, hogy a hivatásszerűen „űzött”, profi intézmények is szerencsésen ötvözhetik programjaikat egyéni kezdeményezésekkel, hiszen így elérhetővé válik őseink féltve őrzött, ápolt és nekünk továbbadott kincse nemcsak a belterjes fesztiválok színpadjain, hanem az egyszerű, átlagpolgárok életében is.

Fórumként találkozott két jó szándék: egy énekelni szerető és tudó plébános kitartó munkája és egy intézmény ennek rangot adó profizmusa. A gyimesi és felcsíki táncok kezdő hangulata, a közös éneklés, Barabás László néprajzos szakember, professzor értő és mélyre evező elemzése, szakavatott kérdései, Barabási Attila Csaba művészeti igazgató jó szándékú figyelme és szervező munkája eredményeképp a kibédi táncokkal fellépő táncegyüttes záró keretezése élvezhető, emelkedett élményeket nyújtó másfél órát biztosított a jelenlévőknek.

Péter páter válogatása pedig úgy tűnik: telitalálat. Ezzel a gyűjteménnyel egy olyan résre talált, amit nem pótolnak a különféle tudományos adatközlések. Ha az ember kezébe veszi ezt a több mint 400 oldalas, súlyos könyvet, mind olyan énekekre bukkan bennük, amelyek azt sugallják: fakadjunk dalra, perdüljünk táncra, hiszen öröm az élet! Öröm az ének. Ez az este a népdalainkat, a közös éneklést megszerettetni vágyó „turné” kezdete volt. Reméljük lesz még folytatás.

Fotók: Maros Művészegyüttes

Lőrincz Rozália

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.