Kelet-szlavóniai falu, 18 km-re délre Eszéktől, Baranya megyében, a Vuke, a Duna mellékfolyója közelében. Horvátul Laslovo Közigazgatásilag Ernestinovo községhez tartozik. Több mint ezer éves település.
A falu legelső temploma, amelyik 1218-ban épült, szintén Szent László, árpádházi király nevét viseli, ugyanúgy, mint a falu is. A reformáció tanai itt is elterjedtek, a kálvinistáké lett az 1404-ben megépült az immár második, amelyet 1878-ban teljesen átépítettek. Ezt a templomot gyakran láthattuk az 1991-es délszláv háború idején, amikor a szerbek lerombolták.
A helyiek anyagi hozzájárulásával és a Magyar Kormány támogatásával 2019-re sikerült teljesen felújítani. A horvát és magyar hazafiaknak, katonáknak és civileknek, akik a falu védelméért áldozták fel életüket, és akiket eltűntnek nyilvánítottak emlékművet állítottak.
Petőfi Sándor nevét viselő Magyar Kulturális és Művészeti egyesület fontos szerepet játszott és játszik ma is a falu kulturális életében. 1965-ben önkéntes munkával megépült a kultúrház, amely otthont ad az egyesületnek is. Gazdag könyvtár és etnográfiai gyűjtemény is helyet kapott az épületben. A szentlászlói folklórcsoport énekei és táncai az ország határain kívül is ismertek, leginkább a rezálás és kalalázás. Az együttesnek nagy népviseleti gyűjteménye is volt, amely a háború alatt sajnos teljesen elpusztult. A háború az áldásos tevékenységüket félbeszakította, de 1993-ban már folytatták a közösségi munkát.
Az 1991-es népszámlálási adatok szerint 1298 lakosa volt; 2001-ben 1030, ebből 380 református és 285 katolikus magyar. Napjainkban mintegy 1080 lakosa van, akik közül mintegy 400 fő horvát. A polgárháború után a magát szerbnek valló etnikai csoport nagyrészt elhagyta Szentlászlót.
Címkép: Szentlászló református temploma a polgárháborút követően
Charta XXI./ Suzana Guoth – Wikipédia, Arcanum.hu, Hazajaroegylet.hu
Élő Székelyföld Munkacsoport
