KI KÖVETI EL A TÚLFOGYASZTÁST?

Általában a kárnak nincs gazdája. Főleg akkor, ha olyanok a következményei, hogy nem mutatkoznak meg azonnal. Talán akkor lenne sokkal hatásosabb túlfogyasztási nyavalya érzékelése, ha a következő pillanatban – mihelyt elfogyasztottuk a dózisunkat – nem járna nekünk semmi.

Ha nem vehetnénk levegőt, ha nem ihatnánk, ha nem böföghetnénk, ha meg sem mozdulhatnánk. Mondjuk július 29-től, vagy augusztus 22-től december 31-ig tartana ez a szünet. Vannak mindenféle okosított kütyük, telefonok, órák, amelyek mindent mérnek. Ha kapnánk egy olyan chipet a bőrünk alá – mondjuk –, amely a túlfogyasztási mutatóinkat méri, talán egy kicsit visszább fognánk magunkat minden újév hajnalán részegségünkből és fogadalomtételekből ocsúdva… Csakhogy olyan ez a rossz szokásunk, hogy beszélni sem kívánunk róla…

Gyakran elhangzik családi beszélgetések során, hogy mi nem, hogy mi aztán nem. Mi biztosan nem. Mi jó emberek vagyunk. Nem tartunk senkivel haragot. Soha nem rövidítjük meg embertársainkat. Alaposan kivesszük a részünk a közösségi munkából. Teszünk igazi és felebarátainkért. Ha mindenki úgy élne, ha olyan lenne, mint mi, akkor nem így állna a világ. Ha legalább annyira tudatos lenne minden állampolgár, akkor nem így állna az országunk. A magyarság helyzete is sokkal jobb lenne… Amikor a fogyasztási szokásainkról esik szó, akkor is szeretjük hangoztatni azt a szerénységet, amelyben megrögzötten élünk, mintha bibliai személyiségek lennénk mindahányan.

Van egy kedvelt idézetem Máté evangéliumából. Felekezetre való tekintet nélkül szokták lelkészeink is alkalmazni, és prédikációkat építenek e sorokra. Íme a tíz szűzről szóló történet: „1A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. 2Öt balga volt közülük, öt pedig okos. 3A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. 4Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. 5A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. 6Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – 7Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. 8A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – 9Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. 11Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! 12De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. 13Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. (Mt 25, 1-13).

Csakhogy úgy élünk – mi, akik itt vagyunk ezekben a legbelsőbb berkekben, a családban, a saját menyegzőben –, hogy folyamatosan égetjük a lámpásainkat. Szűzek. Esemény előtt valók, akik azt sem tudjuk mi jó, s mi az üdvös. Déli fényben is sötétség él bennünk, és pazaroljuk balgán a saját és a kölcsönkért lámpaolajat. Miközben túljutva az ismert napon és órán, mi vagyunk a legjobb emberek ezen a Földön. Vajon vannak-e valahol olyan rosszak, legrosszabbak, akik déli sötétségben kihunyt lámpák mellett várják, lélegzetvisszafojtva a januári virradatot?

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.