UTCÁRA NYITOTT A MÚZEUM – A NÉVADÓ MUNKÁIT ÁLLÍTOTTÁK KI

Egyáltalán nem ismeretlenek a jeles pedagógus és néprajzkutató, Haáz F. Rezső (1883-1958) népviseletes képei, amelyeket a múlt század harmincas éveiben készített. Akkor azzal a szándékkal járta be a székelyföldi tájegységeket, hogy a használatban levő férfi és női népviseleti ruhadarabokat megörökítse, és színes rajzokon népszerűsítse.

Ezek a munkák kiállításokra kerültek a székely anyavárosban és másutt, sőt képeslapok formájában is megjelentek, de ugyanakkor szívesen használták a folyóiratok bizonyos tematikus szakmunkák illusztrálására. Haáz F. Rezső azt remélte, hogy önazonosságunk e fontos szegmensét felmutatva felhívja a figyelmet a viselet fontosságára. Abban az időszakban, amikor először kerültek az erdélyi magyarok és a székelyek kisebbségi helyzetbe, ez fontos „fegyvertény” volt. Működtek ugyan még azok a manufaktúrák, amelyekben a textíliákat előállították, teljesen természetes volt, hogy vidékenként és generációkként olyan ruházatot viseltek eleink, amelyek jól megkülönböztetik őket másoktól, de az idegen hatások akkor is erősek voltak. Biztosabban megmarad az a népcsoport – gondolhatta akkor a művész –, amely ragaszkodik ilyen téren is a hagyományokhoz.

Bartalis Izabella a Forrásközpont nevében köszöntötte az egybegyűlteket

Haáz Ferenc Rezső rajztanár, múzeumalapító és etnográfus székelyföldi népviseletekről készült ceruzarajzai és akvarelljei fontos képi dokumentumok. A jelen kiállításon – többek között – megtekinthetjük a homoródalmási, felsőrákosi, peteki, székelymuzsnai, kecseti, gyulakutai-siklódi, kisfaludi, lövétei, gyergyóvidéki, csíkvidéki, gyimesfelsőloki, felsőrákosi női és férfi viseleteket. A lövéri román, bátosi szász ruházatot. Tehát valamelyest kitenkintést nyújt ugyanakkor a szomszédság felé is.

Haáz Sándor és a Fili képviselői – népviseletben, népdalokkal

A kiállított művek Haáz Ferenc Rezső örökösei, a Haáz Rezső Múzeum valamint a képeket feldolgozó és nyomtatásra előkészítő Balázs Ödön tulajdonát képezik. Négy évvel ezelőtt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont képeslapgyűjtemény formájában már megjelentette a digitálisan feljavított az anyagot, díszes falinaptárak is készültek, de most – tekintettel a különleges helyzetre – nagyméretű nyomatok formájában helyezték közszemlére úgy, hogy a múzeum kerítésén az arra járók, de még az autósok is láthassák. Hátha többeknek eszébe jut, hogy napjainkban is fontos a népi ruhadarabokhoz, és általuk a magunk forrásvidékéhez való ragaszkodás.

A kiállítás előtörténetéről, létrejöttéről P. Buzogány Árpád beszélt

Ha termekben nem is lehet a járvány idején nagyot alakítani, érdemes olyan eszközöket, formákat létrehozni – s ez most a művelődésszervezésben dolgozó szakemberek kreativitását, intézmények közötti együttműködését dicséri –, amelyek képesek minél hatásosabban magukkal ragadni az érdeklődőket. Azokat, akik maszkot viselve is azonosak kívánnak lenni önmagukkal. És arcukkal, mozdulataikkal, talán öltözékükkel is ragaszkodnának az örökséghez, amely gazdaggá, ilyenné, sajátossá formálta őket a régi és szép, vírusoktól kevésbé elárasztott időkben.

A szerző felvételei

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.