Még tavaly hirdetett emlékévet az anyaország kormánya annak tiszteletére, hogy II. Rákóczi Ferencet 1704-ben, háromszáztizenöt évvel ezelőtt fejedelemmé választották.  A kamarakíállítás ezidáig Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön volt látható.

„Több határon túli magyar közösség szempontjából is különös jelentőségű lehet, ha Rákóczi Ferenc emlékévévé nyilvánítják 2019-et” – mondta akkor a kezdeményező, idősebb Lomnici Zoltán, nem sokkal azelőtt, hogy az Országgyűlés meglepő egységben, minden frakció támogatásával elfogadta volna az előterjesztést.

A „Pro patria et libertate” címet viselő kiállítás, amely most, 2020. augusztus 5-én nyílhatott meg a székely anyavárosban, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított anyagot tartalmaz – kiegészítve munkafüzettel és animációs kisfilmmel – kiválóan alkalmas lehetne arra, hogy iskolai osztályok, tanári segédlettel ismerkedjenek meg a fejedelem alakjával és azzal a szabadságharccal, amely egyike a nemzet nagy szabadságmozgalmainak, amely ráadásul a leghosszabb, s bár elbukott, a szatmári béke révén mégis a fejlődés egy lehetséges útját nyitotta meg – foglalhatjuk össze dr. Miklós Zoltán néprajzkutató-igazgató szavait.

A jelenlevőket köszöntötte Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere. Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről azt hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű kiállítások jót tesznek a székelyföldi emberek önérzetének, hiszen ma is sértések érik, nem elég a bénító járvány, ráadásként a többségi nacionalizmus is felerősödni látszik.

„Ha óvatosan, ha kis csoportokban is, de együtt lehetünk” – ezt már Miklós Zoltán igazgató mondotta a továbbiakban, aki felhívta a figyelmet arra, hogy legfeljebb tizenöt fős csoportokban lehet bemenni a termekbe, de családok, kisebb baráti és tanulmányi csoportok számára ez ideális.

Dr. Hermann Gusztáv Mihály a kuruc szabadságharc székelyföldi, azon belül udvarhelyi vonatkozásait vázolta röviden, felidézve Orbán Elek alakját, aki Rákóczi bizalmasaként, mint főlovászmester hírszerzéssel is foglalkozott.

Egyébként a jeles néprajzkutató egyenesági felmenője, aki később – rövid bujdosás után – hazatért, beilleszkedett az itteni rendszerbe, s ő volt az, aki Mária Teréziától bárói címet kapott. Ez egy másik történet. A folytatás. Viszont történelmi tény. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ne mesét és ködöt gerjesztjük a múlt üzeneteiből, hanem tanuljunk, és értelmezzük a megtörtént, s immár megmásíthatatlan eseményeket a magunk és az utánunk következők javára.

A kiállítás másfél hónapon át lesz megtekinthető a megfelelő óvatossági előírások betartása mellett.

A szerző felvételei

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport