Egy mára már elnéptelenedett település a mai Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Románul: Geamăna. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott.

Nevét 1825-ben említette először oklevél Válye-Vintz néven. 1835-ben Szásza Lupsii, 1850-ben Lupsa Sasza Vincza, 1850-ben Szásza-Lupsa-Vincza, Sasa-Vinţa, 1873-ban és 1877-ben Lupsa (Szásza-), 1882-ben Sásza-Vincza, Szásza Vincze, Sasa Vinca, 1900-ban Sászavincza, 1913 Szászavinv. a román impérium alatt Sasavinţa, Szászavinc (1921), 1925-től Geamăna.

Az egykori település helyén egy ökológiai katasztrófa után most egy mérgező zagytározó terül el. A kénsavas zagytározó szintje évről évre egy métert emelkedik a működő verespataki rézbányák nedves, flotációs (úsztató) ércdúsító technológiája miatt.

A veresvölgyi réz kitermelését és a bánya nyitását Nicolae Ceauşescu engedélyezte 1977-ben. A bányának kezdetben a helyiek is örültek, mivel jól fizető munkahelyeket reméltek tőle. Azonban a rézbánya nyitása miatt a Szászavincen élő 400 családból 300-nak kellett elhagynia az otthonát, mert házaikat bányahordalék lepte el. Az egykori település helyén most egy mérgező tó található.

A bányahordalék áradása 1986-ban kezdődött. A zavaros hordalék ellepte Szászavinc nagy részét. Már csak a templomtorony látszódik, amely egykoron egy dombon állt a falu fölé magasodva. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint mintegy 15 millió euró kellene a katasztrófa sújtotta terület megtisztításához és teljes helyreállításához. Az 1989-es román forradalom előtt egyébként még több mint 3000 ember dolgozott a rézbányában, ma már csak alig 200.

1850-ben 1088 lakosa volt. 1910-ben 1273 lakosából 1271 román és görögkeleti ortodox volt. Az egykori Szászavinc körüli területen napjainkban nagyjából 20 ember él. 1941-ben 1326-an lakták.

Címkép: Szászavinc görögkeleti temploma (2013) – Wikipédia

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Adevarul.ro (archívum), Erdekesvilag.hu