Túl sok a papírdarabka az íróasztalomon. Újra felgyűltek a fecnik. Ideje kiselejtezés előtt összemásolnom egy helyre mindazt, amit érdemes. Ízelítőnek össze is férceltem ide néhányat.

·  A hattyú nyakán 6000 toll van.
·  A kacsák sosem esznek halat. Noha mindig vízben vannak, sosem áznak meg…
·  Haszontalan, mint focimeccsen a mozgásérzékelő…
·  Ha bosszantasz, kirúgom alólad a sámlit…
·  Elég, ha a telefon okos, a népnek nem kell tudás…
·  Ha nem akarsz sötétben maradni, menj ki a fényre!
·  Nem a szólót kell csak megtanulni, hanem az egész dalt!…
·  Brazíliában irtják az esőerdőket, hogy génmódosított szóját állítsanak elő, itt meg féltjük a vizet az öntözőrendszerektől… Közben az EU a világ legnagyobb exportőre…
·  A válás túl korai vereség. Az egymásért folytatott küzdelem fegyverletétele. (Váradi Péter)
·  Nem mindent lehet eldönteni demokráciával.
·  Az emlékezetet kellene ápolni s nem a sérelmeket.
·  Előre megrágott tanulságok helyett az olvasóra kellene hagyni a végső döntést. Vonja le ő a konklúziót…
·  A házasság nem vadászat, nem lesben állás, nem a magam útját járom, hanem a kétfős csapat együtt megy, közös mindenük, együtt erősítik az eresztékeket, nem átmenetileg, hanem életre szóló szövetségben, a sírig.
·  Most oltották be veszettség ellen, mégis elveszett…
·  Kézről kézre jár, mint a kenőpénz a beruházásoknál…
·  Ha a halál ellen tüntetünk, hol marad az élet?
·  Istent mellőzni annyi, mint a gravitáció törvényét mellőzni egy százemeletes épület tetején állva…
·  Az ember nem a létezők ura, hanem a lét pásztora. (Heidegger)
·  Két hely van, ahonnan hitelesen lehet megszólítani az embert: a színpad és a szószék. (Orza Călin)
·  A táncban az ember vallomást tesz önmagának: mettől meddig ő… Ez az igazi önazonosság és lefedettség. Sűrített létmód. Itt megszűnik az elidegenedés. Dalban lakik az ember… (Orza Călin)
·  A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz. (Saul Klee)
·  A művész onnan hoz üzenetet, ahova a többi ember nem fér oda. Mint a próféta.
·  Kitért a válasz elől, mint egy raliversenyző.
·  A sminkes arc nem a halálra készült, hanem elzárkózott előle…
·  Az illatot nem lehet körüljárni…
·  Nem csinált semmit, csak otthon kényeztette a nemesebbik felét különböző ülő garnitúrákkal…
·  A halálra nem lehet inni…
·  Az életet nem lehet programokkal megváltoztatni…
·  Az értelmiség egyre bizonytalanabb: nem tudja, mit akar az élettől…
·  Nem karrierépítéssel kellene foglalkozni, hanem karakterépítéssel…
·  Mai kórképek: egyéni szabadságjogok (önelégültség, öntetszelgés), kezdeményezőkészség bátorítása, vállalkozói szellem, magas toleranciaszint, szilikon völgyi high-tech uralom, érdemekre épülő díjazás, egyéni teljesítmény felértékelése, társadalmi sokszínűség. Ugyanakkor ott az árnyékos oldal is: a dekadencia, a versenyszellem, a féktelen ambíciók, a szabadságjogok túlzásai, az elvárások elharapódzása, a férfiak hozzáértésének megkérdőjelezése, lebecsülése, lefokozása, az édesanyák fiatalabbnak akarnak látszani leányaiknál (kocogásban le is körözik őket…), elkényelmesedés, elidegenedés…
·  A hit mélységélmény… a szent, az túlerő…(Vasadi Péter)
·  Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk…
·  „Iszonyú minden angyal, – keresztülnéz rajtad, áthatol…” (Rilke)
·  A hit centrum – a dolgok szíve. Tehát elrejlik és dobog… (Vasadi Péter).

Sebestyén Péter