Kisváros Pozsony és Szenc között a mai Szlovákiában. Szlovák neve Bernolákovó, korábban Čeklís. Ezt a nevet 1945 után adták Anton Bernolák (1762-1813) katolikus pap, szlovák nyelvújító emlékére, aki a 18-19. századok fordulóján, hosszú ideig plébános volt itt. Bernolák a cseh nyelvtől való függetlenedés érdekében végzett nyelvújítást, ami értelem szerint a Felvidék nyugati részén élő szlovákokra terjedt ki.

A mai települést 1209-ben említik, amikor II. András király a birtokot Tamás nyitrai ispán fiának, Sebestyénnek adja. A 13. század folyamán a mai falu még két településből, Csekiből és Luzsnicából állt. Várát 1290 körül építette a Cseklészi család. A 14. század elején királyi birtok, majd 1324-ben Károly Róbert király Veres Ábrahám comesnek adja. A falu első, román stílusú, 13. században épített templomát a 14. században gótikus stílusban átépítették. 1390-ben a falu új birtokosai az Apponyiak lettek. 1458-ban a vár és a község házasság révén Rozgonyi Sebestyén birtoka lett.

Cseklészen van egy Esterházy-kastély és a falu fölött a középkori cseklészi vár maradványai láthatók.

Az 1910-es népszámlálás idején Cseklész 2103 lakójából 1663 magyar, 59 német és 370 szlovák volt. Az egyértelmű magyar többség az első csehszlovák köztársaság idején szlovák többségűvé vált. Itt arról lehet szó, hogy a magyar-szlovák nyelvhatárnak azon a részén volt egy nagyszámú ’kettős identitású’ népesség, mely inkább az állami hovatartozáshoz, mint az anyanyelvhez kötötte a nemzeti identitást megvallását. Azok, akik 1910-ben még magyarnak vallották magukat, az 1938-as határtárgyalások idejére viszont, vagy már az előző csehszlovák népszámlálások idején, már szlováknak vallották magukat, szlovák gyökerekkel, szlovák anyanyelvvel, vagy vegyes családban élve. Cseklésznek ma nincs számottevő magyar lakossága.

Charta XXI./ Virt László

Élő Székelyföld Munkacsoport