CHARTA XXI. – SZEREDNYE – KiMitTud (107.)

Korábbi neve Szvedernik (1899-ig), Kárpátalján, a mai Ukrajnában. Ukránul Середнє/ Szerednye, oroszul Среднее/ Szrednyeje, szlovákul Seredné; városi jellegű település az Ungvári járásban, a Viela patak partján. 1909-től Ung vármegye akkor alakult Szerednyei járásának székhelye volt. A trianoni döntés értelmében 1920-ban a frissen megalakuló Csehszlovákia része lett. A település 1939 márciusától ismét magyar fennhatóság alá került, az Ungi közigazgatási kirendeltséghez tartozott 1944-ig.

Első írásos említése 1417-ből való. Határában egy völgy bejáratánál fekszenek egykori várának romjai. A szerednyei várat a 12. században építették a templomosok, később a pálosoké, majd a Drugetheké lett. A település fejlődését 1514-ben a Dózsa-parasztfelkelés akasztotta meg.

A várat 1526-ban a Dobó család szerezte meg, birtokosa volt a törökverő egri hős, Dobó István is, aki itt hunyt el 1572-ben. Dobó István ásatta ki török foglyokkal azt a több kilométer hosszú szerednyei pincelabirintust, amely a szájhagyomány szerint a pincét az ungvári, valamint a munkácsi várral kötötte össze. A történetet megerősíti a pince falán található, a 16. század elejéről [?] származó kőbe vésett latin felirat. A szöveg tanúsága szerint a pince a szerednyei vár birtokosai, Dobó István és Dobó Dominika idejében ásatott. Ez a vár a Rákócziaké lett, majd a Forgách család szerezte azt meg. A kuruc harcok során pusztult el.

A vár 1900 körül

A vidék már a kora középkortól híres volt szőlőjéről. A szerednyei bor a 17–18. századra európai hírűvé vált. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint I. Péter cár udvarába is szállítottak az itt készült nedűből.

A község templomát a 15. század elején a Mindenszentek tiszteletére szentelték fel, ám az eredetileg gótikus templom a 18–19. századi felújítások során teljesen elvesztette középkori jellegét.

Az Ungvári járás egyik legnagyobb településén, Szerednyén – 2019 őszén – elhelyezték egy újabb magyar kulturális intézmény alapkövét. Az egykor a település egyik legnevezetesebb építményét rekonstruálják, ahol vasárnapi iskola, kultúrház és Magyar Ház létesül a közeljövőben – Fotó: Karpatalja.ma

1805. december 10–11-én a szerednyei Buttler-házban őrizték egy éjszakán át a Szent Koronát, miközben Napóleon elől Munkácsra menekítették. Határában gyilkolták meg 1901-ben Egán Ede mezőgazdasági szakembert.

1851-ben a település lakóinak száma 1520 volt; 1910-ben 1867 lakosából 881-en magyarnak, 642-en ruszinnak, 193-an németnek és 134-en szlováknak vallották magukat. Napjainkban a mintegy 4300 főmyi lakosság egyharmada vallja magát magyarnak.

Képeslap 1941-ből

Charta XXI./ Marosi Anita – Wikipédia, Karpatalja.ma

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.