Horvát neve: Korođ, magyar falu Kelet-Horvátországban, a Valkó folyó bal partján. Közigazgatásilag Valkótardhoz tartozik. Eredetileg a vár mellett jött létre. Az írásos források 1290-ben említenek egy sáncokkal körülvett várhelyet, Castrum Kourougy (ultra fluvium Drawe) néven, amely ma is áll a településtől északra, a hajdani Palacsa-mocsárban. A trianoni békeszerződés előtt Szerém vármegyéhez tartozott, magyar lakói földműveléssel foglalkoztak. Fejlett volt a lentermesztés, a lenből népi szőttesek és ruházati cikkek készültek.

Az 1540-es években Sztárai Mihály és Szentantali Gergely térítette át a falu lakosságát református hitre. A mai Kórógy a törökök kiűzése után alakult ki, azelőtt több kis település állt a mai község területén.

A 19. században még színmagyar faluba a második világháború után szerbeket telepítettek be. A szomszédos magyar falu, Kórógy területéből 1919-ben megalapították a szerb nemzetiségű új falut, Palacsát. Palacsán kívül Ada és Szilas is szerb falu. Tartja a mondás Kórógyon, hogy a „nagyszüleink tanították a betelepülő juhászkodó szerbeket a mezőgazdaságra”.

A délszláv háború nagy károkat okozott a településen, 1991. június 19-én kezdték el lőni a szerbek a falut. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy augusztus 20-án a nők és a gyerekek Magyarországra menekültek, ahol a zánkai úttörőtáborban helyezték el a menekülteket.

A kórógyi templomgondnok épp akkor verte félre a harangot, amikor a toronyba becsapódott egy szerb akna. A gondnok a robbanás miatt kizuhant, és meghalt. Az utolsó ember 1991. szeptember 29-én hagyta el a falut. A háború után, 1998-ban térhettek vissza a korábbi lakók, ahol a házak többségét a partizánok kifosztották. Ezen a napon 1998 óta minden évben a polgárháború áldozataira emlékeznek.

Címképen: Kórógy főutcája – Fotó: Wikipédia

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia. Kepesujsag.com

Élő Székelyföld Munkacsoport