GYERGYÓÚJFALU – ÉLET/JEL – ÚJRAKEZDÉS ÉS FOLYTATÁS

A házigazda Bányász-családban és a szervező Élő Szövet, illetve a Civitas Alapítvány munkatársában, Molnár Juditban volt ugyan némi enyhe szorongás, hogy mi lesz akkor, ha a szombatra hirdetett „nulladik újrakezdő találkozó” iránt érdeklődők és a helyszínen megjelenők létszáma túllépi a megengedett keretet, az ötven főt. Végül összesen ötvennyolc résztvevő érkezett, de a Kultúrcsűrben, illetve annak közvetlen környezetében soha nem voltunk egyazon időben negyvenkilencnél többen. Legalábbis ennyi „vallomást” számoltunk össze azok részéről, akik aktívan bekapcsolódtak, és hozzá is szóltak.

Néhányan egyszerű érdeklődőkként, „közönségként” voltak jelen, bár tudvalevő, hogy maguk is olyan tevékenységekkel foglalkoznak – akár civilként, akár főállásban, egyházi, önkormányzati, vagy éppenséggel vállalkozói körökben –, amelyekről korábbi értesüléseink alapján már tudtunk.

“Kultúrcsűr” és konyhakerti kultúra

Elmondhatjuk, hogy „ismerős arcok” voltak jelen, tudtunk korábban is egymásról, akik Székelyföld- és Erdély-szerte, illetve az anyaországban élve közösségi szellemmel, közösségépítéssel és értékteremtéssel foglalkozunk. „Ebben a megváltozott világban meg kell szoktunk, hogy immár nem szabadulhatunk meg a vírusoktól. Ha ebből a mostani járványból kilábalunk, akkor jön a következő” – fogalmazott Kolumbán Gábor mérnök-közgazdász. Úgy tűnik, hogy ez volt, ez lehetett a vezérgondolat, amelyet szem előtt kell tartanunk gondolkodásunkban és cselekedeteinkben egyaránt. Olyan a „rendszer”, olyan a „trend”, hogy a megszokott társadalmi struktúrák, a hagyományok, a kultúra, a vallás lebontása árán is érvényesíteni kívánja a maga elveit, amelyek a tömegek félretájékoztatása, folyamatos manipulálása által ellehetetleníteni az életet, és a tömegeket a fogyasztási kultúra bizonyos szegmensei, bizonyos termékei és kellékei vonzásköréhez tereli, behálózza a világot, áthatol az országhatárokon. Nem kell csodálkozni azon, hogy ez a megváltozott korhangulat az „elitek” legrosszabb arcát mutatja, illetve azon sem, hogy az újliberalizmus gyakorlatilag egyfajta eszköz, amelyet a deviáns szubkultúrák szabadon használhatnak az értékek lebontásában. Egy ilyen tartósan berendezkedő és ellenünk felsorakozó rendszerben kell megtalálnunk a vidék számára a lehetőséget, a termelés, a részleges gazdasági függetlenség és a továbblépés útját, amely a természet-közeli élettereken, a munkánk teremtő ereje által, a szerény és körültekintő életmódon át mutat a jövő iránt.

A Élet/Jeleket felsorakoztató találkozó végül három tematika mentén különítette el a legsürgősebb tennivalókat. Szombat délután négy körül aztán mindenki visszatért a maga lakóhelyére, a feladataihoz, a nyilvános és titkos – ám mindenképp hasznos – szenvedélyeihez, azzal a biztatással, hogy jót és helyeset cselekedve készüljön a következő, a sorban immár hivatalosan is első munkaértekezletre. Nem kell csodára várnunk. Viszont csodák teremthetők ama felismerés által is, amelyről Bányász József, a házigazda szólt a közelmúltban klasszikussá vált Mózes Attila (1952-2017) szavait idézve: „árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket”.

Feladatok

Remélhetőleg sok jóról szólhatunk majd valamikor augusztus folyamán, egy szombati napon, amikor Haáz Sándor, a Gyermekfilharmónia karnagya egyik csűrjében találkozhatunk Szentegyházán. Addig is munkára fel!

Munka közben – A szerző felvételei

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.