Június elején, amikor kezdtünk fellélegezni az elzártságot követően, Molnár Judit közgazdász, egyetemi oktató civil és értelmiségi csoportosulásokban dolgozó barátait, partnereit megszólító körlevelére válaszolva írtunk az életjelekről. Egyrészt “csak” érdeklődött, másrészt pedig az “újrakezdés” szükségességének gondolatát igyekezett felébreszteni a vidék, a hagyományos életforma, a gazdálkodás, a népfőiskolai mozgalom iránt elkötelezettséget érző barátaiban és ismerőseiben. Most viszont tanácskozásra invitál.
Ki-lábalunk-e a „posztmodern” nyavalyákból?
Kolumbán Gábor fizikus, közgazdász így regált a felkérésre: “Bizonyára felsóhajtottatok, hogy megint egy újrakezdés! Ez a csapat állandóan újrakezdi azt, amit már régóta folytat. Tiszta rögeszme! Mégis, talán a mostani helyzet, az állandósulni látszó világjárvány, és az arra adott globális pánikreakció indokolttá teszi életünk folyamatos újragondolását, az alapértékeinkhez, az Élethez való visszatérést.” Ezek a felvetések segíthetik a mostani párbeszéd és az (újra)kezdődő mozgalom lendületét.
“Az alapvető kérdés – folytatta a szakember –, hogy életformánk, társadalmunk, és gazdasági rendszereink a teremtett Életet szolgálják, vagy éppen ellenkezőleg annak pusztulását segítik elő? Ez a kérdés egyre több embert és intézményt foglalkoztat. Mert a világjárvány kapcsán (újra) kiderült, hogy az emberi civilizáció mennyire sérülékeny, és nem fenntartható. Akár saját magát is elpusztíthatja a helyzetre adott nem helyénvaló döntéseivel… Márpedig az evolúció során azok a fajok és civilizációk, akik/ amelyek nem adekvát válaszokat adtak a valóság kihívásaira, kipusztultak. A nagyhatalmak a szokásos rögeszméiket követve most újabb hidegháborúba kezdtek, és újraindították a fegyverkezési versenyt. A nemzetállamok, szokásos rögeszméiket követve bezárkóztak, beindították a bankópréseket, és autoriter intézkedéseikkel öntömjénezték hatalmi vágyaikat… Ezek nem adekvát válaszok! Mit tehet az ember ilyen helyzetben? Megpróbál túlélni. Felelősséget vállal az életéért. És a közösségéért. Gazdálkodik, hogy eltarthassa magát és szeretteit. Együttműködik, hogy megtalálja a megoldásokat, és elérje a kritikus tömeget a változáshoz. Újrakezd.”
Bányász József szavasmarhatartó gazda, a Tejbánya Sajtmanufaktúra tulajdonosa, civil aktivista, az Oltárkő Parasztszövetkezet képviselője, túl azon, hogy maga is elmondta, leírta röviden „karantén-élményeit”, úgy csatlakozott, hogy felajánlotta a „nulladik” találkozó, a „start” előkészítését, felvállalta, hogy a saját telkén álló „Kultúrcsűrben”(Gyergyóújfalu, 200.), szombaton, július 4-én, 9.00 és 13.00 óra között helyet biztosít a szabadtéren tartandó munkaértekezletnek.
Néhány vezérgondolat, pár fontos tudnivaló
„A sorsunk, fajtánk jövője a mi kezünkben (is) van.” „Szervezzük meg a jövőt, és rakjuk le annak alapköveit.” „Vezéreljen az igényes egyszerűség.”…
Az ötletgazdák nem kívánják a találkozót túlszervezni. Törekednek arra, hogy minden megjelenő kapjon teret gondolatai, tervei megfogalmazására. Hasznosnak látszik az a módszer, hogy ki-ki előreküldi villámpostán a maga kérdéseit, felvetéseit.
Tekintettel arra, hogy a találkozó ad hoc jellegű, a helyszín és a program családias, épp ezért a befogadóképesség is korlátozott. Kérik az érdeklődőeket, hogy regisztráljanak Bányász József házigazdánál a következő elérhetőségeken: (+4) 0745 260960, e-mail: banyasz.jozsef@eloszovet.ro.
A kezdeményezés nem csatlakozik semmilyen kormányzati vagy vállalkozói szervezethez/ céghez, épp ezért önköltséges és önellátó. Mindenki hozzon magával elégséges ennivalót, s az sem baj, ha ezek az élelmiszerek kinek-kinek a saját szorgalmából és leleményességéből fakadóan „egyszerű háziszőttes és kézműves portékák”. Be lehet mutatni egymásnak ezeket a termékeket egy közös asztalon, és beszélhetnek a gazdálkodók gyakorlati tapasztalataikról, illetve a módszereikről is.
Címkép: szénahordás Csíkszentdomokoson (1941) – Fotó: Magyar Néprajzi Múzeum
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
