Község a mai Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Szlovákul: Bádice, Korábban Menyhebédszalakusz része volt. Nyitrától 12 km-re, északra található, a Tribecs hegység északnyugati lábánál. A Trianoni békeszerződésig a Magyar Királyság része volt, a Nyitrai járáshoz tartozott, majd a második világháború után a Csehszlovák Köztársasághoz, 1993 után pedig Szlovákiához került.

1235-ben közvetett utalás volt már a falura, amikor megosztották az Elefánti család fiai, András és Tamás között, de írott dokumentumban csak 1295-ben említették legkorábban “Beed” alakban. 1773-ban Beadicze, 1920 –ban Badice, 1927-ben Bádice és 1917-ben Béd magyar néven szerepelt.

Neve valószínűleg személynévből származik. A nyitrai váruradalom része volt. Kevés adat áll a rendelkezésünkre. Ami fellelhető: 1369-ben Mihály mester felajánlotta az örökölt vízimalmot az elefánti pálosoknak. 1379-től az Elefánti és Deseő családoké, valamint a nyitrai püspökségé. Malma az elefánti pálosoké volt, ami hosszas vitához vezetett A 16. században a Forgách, később a Bartakovich család birtoka volt. 1664-ben a falu török fennhatóság alatt volt, török adóösszeírásban 28 adófizető szerepel 23 háztartásban. 1715-ben szőlőskertje és 13 háztartása volt, 1751-ben 30 család élt a településen, 1828-ban pedig 45 házában 316 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

A második világháború utáni években Béd falu több lakosa ellen vádat emeltek, és elítélték őket hosszabb rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre. 1949. november 14-én a Pozsonyi Állami Bíróság bűnösnek talált több bédi lakost, akik belekeveredtek az ukrajnai bandera féle függetlenségi mozgalomba. A kisebb bűnökért félév, a nagyobbakért két és fél év végrehajtandó büntetést kaptak.

Az 1960-as években közigazgatásilag egyesítették Menyhével és Szalakusszal, ám 2002 decemberében sikeres népszavazást követően ismét független önkormányzattá vált.
Béd életében történelmi mérföldkő volt a Szűz Mária római katolikus templom felépítése 1903-ban, amely a falu középső részében található. Ezt a központi részt 2007 és 2010 között állami vidékfejlesztési program keretében felújították és modernizálták.

A lakosság etnikai összetételének alakulásánál sajnos itt is a magyarok számának jelentős megfogyatkozása figyelhető meg, minden bizonnyal a területre általánosan jellemző lakosságcsere, kitelepítések, elszlovákosítás, és a természetes asszimiláció következében. 1921-ben 416 lakosa volt, ebből 408 (98,1%) magyar, 8 (1,9%) szlovák; 2011-ben 322, ebből 293 (91,0%) szlovák, 15 (4,7%) magyar. Napjainkban 350 fő lakja (2018).

Itt volt a múlt század elején Kodály Zoltán népdalgyűjtő útjának egyik fontos állomása.

Címképen: a község római katolikus temploma – Fotó: a település Facebook-oldaláról

Charta XXI./ Suzana Guoth – Wikipédia, Naseobce.sk

Élő Székelyföld Munkacsoport