Különösebben nem voltam oda tavaly Ferenc pápa romániai látogatásáért. Fölöttébb gyanús volt, hogy az állami vezetés igyekszik azt kisajátítani és a maga érdekei szerint befolyásolni. És most ez a szobor is rontja a komfortérzetemet. Gondolom, hogy a mi berkeinkben mások sem örvendeznek tőle túlságosan.

A máskor az ortodoxoknak gazsuláló választott-regnáló elit egyrészt azért cselekedett így, hogy megmutassa alig létező európai arcát, másrészt elbagatellizálta azt a tényt, hogy az itt elő római katolikusok zöme erdélyi magyar, illetve romanizált csángó; és annak sem tulajdonított különösebb figyelmet, hogy a nemzetért oly sokat fáradozó és cselekvő, Rómában és Nyugat-Európában képzett elittel rendelkező és gyakorlatilag felszámolt görög katolikusokat még nem kárpótolta és nem helyezte vissza teljesen elkobzott javai birtokába.

Most azonban, azzal a gesztussal, hogy a látogatás emlékére, a pápa iránti tiszteletből egy esztétikailag kifogástalan szobrot avattak fel Bukarestben, ismét jelezni kívánták vizuálisan is, figyelmeztetnek és emlékeztetnek arra, hogy tulajdonképpen hol élünk. Hogy üröm legyen az örömben, és még az se lehessen a miénk, amiről azt hittük, hogy senki nem veheti el tőlünk. Több mint ezerszáz éves keresztény jelenlétünkben, itt, Erdélyben sem érezhetjük jól magunkat, hiszen szembepökik velünk a pogány korból fakasztott dákoromán kontinuitást. Ami szemenszedett hazugság, mítoszteremtés, amolyan szokványos húzás, amelyet nem győzünk utálni és hárítani.

Megjelent ugyan egy ide vonatkozó publikáció a Gyulafehérvári Római Főegyházmegye honlapján. Visszafogott és tudományos, korrekt, de jól kiolvasható belőle az a keserűség, amelyet le kell nyelnünk a keresztényi alázat, a tolerancia és az egyházi fegyelem jegyében.

“DACOROMANIA”

A fogalom egyértelműen egy újlatin konstrukció, amely a modern, a XX. században létrejött Romániát igyekszik visszaadni latin nyelven, Románia nevét más formában latinul ugyanis nehéz lenne lefordítani: a Romania fogalom az egykori bizánci rómaiakat feltételezi, így ezt ebben a formában nem lehet használni latinul.  A Dacoromania fogalommal csupán az a gond, hogy amennyiben az egykori Dacia területére utal, akkor kirekesztő a nem Dacia provincia területén élő román katolikusokkal szemben, ha pedig az etnogenézisben szerepet kapott dákokra vagy az egykori dák királyságra utal, akkor a Mussolini és Ceausescu idején elterjedt történelmi mítoszt legitimizálják az „örök Dacia” mítoszát – írja T. Szabó Csaba.

Vajon tudják, hogy mit cselekszenek? Ők. Akik ezt most nekünk összehozták a pandémia kellős közepén és a felerősödött gyűlöletbeszéd, a kezüket és szájukat fertőtlenítő, folyton mosakodó Pilátusok és farizeusok árnyékos tündöklésének évadán?

Címkép: Romkat.ro

Simó Márton