A visszafogottság dacára is a legnagyobb templomban, az Úr szabad ege alatt zajlott a búcsús szentmise és a körmenet. A sokunk jelenlétében és ünnepi szándékaink „összegzésével” tartott szertartás, a temető kapujának kétszeri átlépése, a monstrancia bevitele a túlvilág jelképes kapuján és visszahozatala a látható világba – hiszen a negyedik evangéliumolvasás és az áldásosztás már a templom udvarán történhetett –, ily módon a remény, a megmaradás jelképévé nemesedett.

Átjött az üzenet, amellyel új idők iránt, reménnyel léphetnénk… Tovább

Kép és szöveg: Simó Márton

Élő Székelyföld Munkacsoport