HAZAI ÉLMÉNYEK

A hosszú bezártság után élményekre vágyunk. Az sem baj, ha nem újak, megteszi a régi, megszokott is, csak éppen legyen. Beszélgetni a szomszéddal a kerítés mellett, a kapu előtt, az utcasarkon. Sétálni és rácsodálkozni a nyárra, madarakat hallgatni. Netán utazni.
Én nem is vágytam hosszú utazásra, különlegességre, talán röghöz kötöttségünk vagy a megszokás folytán is megelégedek azzal, ami régről ismerős. Csupán újból átélni kell(ene), hogy valami otthonosságérzet lengje be a lelkem, akár régebb.

Ezért nem is próbálkoztam az utazással, azokra hagyom, akik saját autóval kóborolnának a világban, mert busszal nem jutnék messzire, a járatokat nem indították újra még minden irányba. Az idegen kifejezéssel lokálpatriotizmusnak nevezett fogalmat egyszerűbben úgy is lehet mondani: jó nekem itthon is, mert szeretem itthon.

Elég a saját falum. Miközben a sok eső után a kapu előtti részen tisztogatom az úttest melletti lefolyót, látom, a gyermekek kerékpároznak, most már szabadon. Éppen évzáró lenne, ha lehetne, máskor virágért mentünk az ismerősökhöz, mert az otthoniakat mind elvittük az osztálytermeket díszíteni.

A legényecskék azonban kissé tovább az utca és az erdő közötti domboldalt figyelik: a medvét. A déli órák ingyen látványossága. Megnézem én is, mert medvét egészen közelről rég nem láttam. Bár a falumbeliek mindegyike, kicsitől nagyig átesett az előző években ezen az élményen, még mindig van közönség.

A medve, barna folt a magas fűben, a házaktól alig hajításnyira hengergőzik, legalább félóráig lehet bámulni, kinek van erre ideje. Ha valaki elmulasztaná, annak sincs oka búslakodásra, ha ez lenne a keresett élmény. Medvék ugyanis a falum közelében három helyen is mutogatják magukat. a központhoz közeli részről a temetőoldalban jelenik meg bocsos medve, napközben is. Nem most fészkelte be arra a részre magát. Amikor először hallottam erről, az jutott eszembe, az erdőszéli részre ugyan ki mer ezután kimenni, virágot gondozni a sírokon?… Az utcánk közepe tájáról lehet látni naponta ezt a kisebbecske medvét, melynek látványával aznap meg kellett elégednünk. A ház hátsó lépcsőjéről is oda lehet látni, tehát még fáradságba sem kerül. Aztán néha más részeken is megmutatja magát egy-egy bocsos medve.

Sötétedés után az eső látványa, a sötétre való tekintettel inkább hangja bűvölhette volna a természetkedvelőt, ha nem tudnám, hogy másnap a megtelt pincéből ki kell a vizet szívatni. A látvánnyal sem volt baj, a folyamatos villámlásokban igazán különleges élmény a teljes úttesten hömpölygő vastag vizet látni. Mintha a természet is tudná, hogy élményekre vágyunk, megadta: hosszú ideig nagy darab jegek pattogtak a háztetőkön.

Ennyi elég is egy napra. Nem vágyom semmi különlegesre. De ezt nem csupán a falumban, Gagyban találja meg az ember, hanem a környék legtöbb falujában. Nappali medvejárás, évek óta. Van, ahol négy boccsal jár az anya. A gazda majd hogy’ merjen kaszálni, kapálni, szénázni menni?

Éjszaka aztán elmaradt aznap a bősz kutyaugatás, a kíváncsi medve elriasztása. Ez viszont ismét élmény, mégpedig ritka jó élmény.

Hát így becsüljük meg azt is, ami nincsen.

A címkép Dezső László felvétele

P. Buzogány Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.