Neve szlovákul Debraď, falu a mai Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában, a Bódva-völgye lankás dombjai között fekszik, Kassától 27 km-re délnyugatra. Búcsújáróhely, búcsúját június 27-én, Szent László király ünnepén tartják. A helyi legendák szerint Szent László királyunk megpihent a közeli réten, és lába nyomán forrás fakadt. Ez a forrás ma is él, sőt, az 1950-es években jelenést is láttak a környékén.

Első említése a 13. századból, IV Béla idejéből származik. A 18. században, a török kiűzése után viszont gyakorlatilag elnéptelenedett a falu, ezért Szegedről telepítettek ide juhászokat, és ez lehet a magyarázata annak, hogy a falu a mai napig megőrizte az ő-ző nyelvjárást.

1910-ben 606-an, túlnyomórészt magyarok lakták. 2011-ben 375 lakosából 201 magyar és 137 szlovák. Ma mintegy 400 lakosa van, többségben magyarok. Az északabbra fekvő falvakban már szlovák, német és ruszin a népesség.

A világon egyedülállónak számító vörösfenyő-konstrukcióból készült templom hívja fel magára a figyelmet. Falait csak a képzelőerő építi fel. Rendkívül természetbarát, hiszen a benne nőtt fák teljesen sértetlenek maradhattak.

A látnivalók közül a Szent Péter és Pál tiszteletére emelt római katolikus templomot kell megemlíteni, (ép. 1834-36-ban). A belső gazdagon díszített festményekkel, köztük látható, amint Szent László vizet fakaszt a sziklából. Értékes a régi temető, valamint a népi építészet remekei, amelynek természeti szépségekkel együtt a Kárpát-medence legszebb helyei közé emelik Debrádot.

Címkép: Debrőd temploma – Fotó: Charta XXI.

Charta XXI./ Surján Cecília – Wikipédia, Csemadok.sk, Eloepieszet.hu, Debrad.sk