CHARTA XXI. – SZINÉRVÁRALJA – KiMitTud (94.)

Korábbi neve Szinyérváralja (1907-ig), románul Seini, németül Warolli vagy Leuchtenburg, város a mai Romániában, Máramaros megyében. Neve a Szinyér vára alatti települést jelöli, a vár pedig valószínűleg patakról vette nevét, amely feltételezhetően szláv eredetű is lehet. A Szamos jobb partján, Máramaros megye nyugati peremén fekszik, Nagybányától 26 km-re északnyugatra, Szatmárnémetitől 36 km-re délkeletre. 1948-ig Szatmár vármegyéhez, illetve megyéhez tartozott, 1968-ban csatolták Máramaros megyéhez. 1988-ban kapott városi címet.

1335-ben Waralya és Zynyrwarallya néven említették. Lakossága felekezetek szerint 1851-ben 1373 görögkatolikus, 709 református, 575 római katolikus és 151 zsidó lakosa volt. 1910-ben 5056 lakosából 2542 volt magyar és 2451 román anyanyelvű; 2655 görögkatolikus, 812 református, 790 zsidó és 786 római katolikus vallású. 2002-ben 8492 főből 6658 volt román, 1593 magyar, 141 cigány és 65 német nemzetiségű. A magyarok hagyományosan északon, a református templom közelében és a Rozsály menti utcákban élnek. Ma a mintegy 7501 főből 1233 magyar (2018).

Határában ásatások során kő- és bronzkori maradványok kerültek elő. A vár alatt kialakult település az 1330-as évektől szerepelt a forrásokban. A 15. század végén népes település volt, valószínűleg több mint száz jobbágytelekkel. 1583-ban mezőváros, uradalmát Báthori Zsuzsanna birtokolta. 1598-ban 208 jobbágy háztartással írták össze, ebből kilencven Székely Györgynek, 23 Kornis Gáspárnak szolgált. 1605-ben Basta, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr, 1677-ben Wesselényi István hadai pusztították, 1717-ben a tatárok égették fel. Megmaradt lakói feljebb húzódtak, a régi falu sokáig romosan állt, majd románok költöztek be. 1741-ben negyven görögkatolikus román családot írtak össze benne. A többségi református gyülekezet mellett 1753-ban alakult meg római katolikus. A 17–18. században számos nemesi család szerzett birtokot Szinérváralján.

A 19. század kezdetétől ismét jelentős mezőváros lett, hetivásárokkal, fazekasokkal, jelentős bortermeléssel, zsidó kereskedőkkel. Első zsidó lakosáról, egy bizonyos Jacobus Izraelről 1756-ban történik említés, aki épp akkor költözött el innen. Első zsinagógájukat 1785-ben építették. Ortodox irányzatú hitközsége igen konzervatívnak számított. 1884-ben rabbija, Michal Cvi Schönfeld Palesztinába települt. Jacob Wieder és fia, Juda, 1897 és 1944 között nyomdát tartott fenn, amely 1905 és 1944 között 145 héber és jiddis nyelvű kiadványt jelentetett meg.

A Főtér napjainkban – Fotó: Banyavidek.ro

Igen jelentős volt gyümölcstermesztése; ugyanazon évben több mint 55 ezer szilva-, hétezer alma-, hatezer őszibarack- és négyezer diófát vettek számba (1890).

A 20. század elején a Mándy, a Papolczy, a Kávássy és a Fényes családnak volt itt nagyobb birtoka. 1910-ben 104 szabó és 102 cipész vagy csizmadia dolgozott Szinérváralján.

A Sylvester-emlékmű

A város jeles szülötte Erdősi Sylvester János (1504-1551 k.) tudós, bibliafordító. 1902-ben szobrot állítottak neki. Itt szolgált Medgyesi Pál (1604-1663) lelkész, író, a puritánus irodalom kielemelkedő alakja 1634 és 1636 között. Itt született 1822. október 22-én Zágonyi Károly, az amerikai polgárháború hőse (mh. 1870 k.) Itt született 1868. december 8-án Lengyel József római katolikus plébános és író (mh. 1933). Itt született 1888. febr. 27-én vitéz nemes dési Bajnóczy József, m. kir. vezérezredes, 1941. nov. 1. és 1944. ápr. 19. között a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese (mh. 1977).

Itt született Incze János (1909-1999) képzőművész, akinek alakos tájfestészete – elsősorban Dés megjelenítésével – megszerezte számára az “erdélyi Brueghel” elnevezést, életrajzírója, Jánosházy György a modern festészet nagyjai közül inkább Chagallhoz hasonlítja.


Zágonyi Károly 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a “springfieldi hős”. A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba ment. 1851-ben Amerikába hajózott, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt. Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven “Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé. A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában a déliek győzedelmeskedtek. A springfieldi roham után Zágonyit ezredesnek nevezték ki. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. (Forrás: Keptar.oszk.hu)


Címképen: a főtér/ piac egy 1900 körül képeslapon

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Banyavidek.ro (archívum)

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.