CHARTA XXI. – DOMOKOS – KiMitTud (93.)

Település Máramaros megyében, a mai Romániában. Román neve: Dămăcușeni, községközpontjától, Magyarlápostól négy kilométerrel keletre, a Szőcs-patak Láposba ömlésénél fekszik. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott.

Kislányok népviseletben (Trianon-ruhában?) – 1970 k.

Neve a Domokos személynévből való. Először 1325-ben Szőcstő-ként (Zuchtu – ‘a Szőcs-patak torkolata’) említették. Később 1393-ban mint Damunkusfalva, 1438-ban Damokosfalwa, 1733-ban Domokos, 1750-ben Domokoseny, 1767-ben Tolvaj-Domokos fordult elő. Utóbbi név arra a helyi eredetmagyarázó mondára utal, amely szerint a falut egy Ungur nevű, Kővárról szökött román tolvaj és kecskepásztor alapította volna, aki csak később cserélte el Domokos nevű magyar tolvajtársával Nemesbudafalváért (románul Ungureni). Magyarlápossal együtt a középkor óta magyar nyelvsziget a történeti Erdély északi határán. A 14. században a Bánffyak birtokolták. 1553-ban Csicsóvár, később Szamosújvár uradalmához tartozott. Báthory Zsigmond 1584-ben felmentette lakóit a harmincad fizetése alól, terméketlen és szűk határa miatt. A 17. században több puskás, szabados és darabont lakta. Legnagyobb birtokosai 1820-ban Ujfalvi Sámuel, Toldi Zsigmond és Szamosújvár városa voltak. 1838-ban 31 adózó és hét nem adózó nemesi családját írták össze.

A hősiességről szó esik, a “forradalmi tettekről” viszont mélyen hallgat a kortárs román krónika – Atanasie Moț Dâmbul szobra Felsőszőcsön (2003) Fotó: Țetcu Mircea Rareș

A Moț Dâmbul vezette Kővár vidéki felkelők november végén megadásra szólították föl a domokosiakat, de azok a magyarláposiakkal együtt felkészültek az önvédelemre. November 8-án, miután a honvédcsapatok elvonultak a környékről, a rogoziak megtámadták a falut, melynek lakói Magyarláposra menekültek. A támadás hírére visszatérő honvédek kiűzték a rogoziakat az égő Domokosról, és felgyújtották Rogozt.

Farsangtemetés (2017)

A 20. században a falu gazdaságilag specializálódott, zöldséget és gyümölcsöt termelt a magasabban fekvő román falvak szükségletére. Református magyarságát korábban az egykézés, illetve a zárt körben zajló párválasztás (endogámia) jellemezte. 1990 óta vált gyakorlattá, hogy az elköltözőktől, illetve az elhunytak örököseitől a földeket alsószőcsi és rogozi román családok vásárolják föl.

1850-ben 636 lakosából 604 volt magyar, 24 cigány és 8 román nemzetiségű; 604 református, 24 zsidó és 8 görögkatolikus vallású. 2002-ben 971 lakosából 863 volt magyar és 103 román nemzetiségű; 835 református, 192 ortodox és 28 római katolikus vallású. Becsült lakossága ma 907 fő, ebből 764 magyar (2018).

Gyermekkórus (2017)

Az idősebbek még beszélik a mezőségi típusú nyelvjárást, viszonylag magas arányú román jövevényszavakkal. Bár a faluban 1–8. osztályos magyar iskola működik, a fiatalabb nemzedékek magyar beszédében gyakoriak a román hatásra utaló szófordulatok és mondatszerkezetek.

Kisiskolások (2012)

Faerkélyes, négy fiatornyos református templomát Debreczeni László (1903-1986) tervei szerint építették a régebbi helyére, amely 1943-ban egy légitámadásban leégett.

Szemétgyűjtő civilek 2017-ben…
… és 2020-ban – A külön meg nem jelölt felvételeket a Domokosi Kulturális Egyesület közösségi oldaláról vettük

Címkép: a református templom – Fotó: Charta XXI.

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Magyar Néprajzi Lexikon

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.