CHARTA XXI. – ERZSÉBETVÁROS – KiMitTud (92.)

Korábbi nevén (1733-ig) Ebesfalva, város Romániában, Szeben megyében. Románul Dumbrăveni, korábban Ibașfalău vagy Elisabetopole (1930-ig), németül Elisabethstadt vagy Eppeschdorf, szászul Appeschterf, latinul Elisabetopolis. Medgyestől 20 km-re keletre, a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik. 1849-től Felső-Fehér vármegye, majd az 1876-os megyerendezés után Kis-Küküllő vármegye székhelye, amit hamarosan azonban Dicsőszentmártonba helyeztek át, Erzsébetváros pedig járási székhely maradt.

Az Apafi-kastély – Fotó: Szabó Tamás

Mai nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta 1733-ban. A korábbi Ebesfalva (1332: Ebes, 1368: Ebesfolwa, 1637: Ebesdfaluj) név az eb (‘kutya’) szóból származik. A névadás motívuma állítólag az volt, hogy a bethleni Bethlen család itt tartotta vadászkutyáit.

1692-ben húsz moldvai örmény család költözött be Gyergyószentmiklósról, papjuk, Potoczki Márton vezetésével. 1692-ben a település csaknem teljesen leégett. 1696-ban II. Apafi Mihály privilégiumokkal látta el az örményeket (kereskedelmi és költözési szabadság Erdélyben, forspont alóli mentesség). Miután 1704-ben a kurucok fölgyújtották, az örmények Csíkba és Gyergyóba menekültek és csak 1710-ben tértek vissza. Ekkoriban fogadták el a vallási uniót és lettek a Rómával egyesült örmény katolikus egyház hívei.

Az örmény templom főoltára – Fotó: Wikipédia

„Erzsébetváros a tenger színe fölött 320 méter magasságú terűleten nyugszik és keresztalakban mintegy kitárt karokkal öleli magához azt az üde, gőz nélküli, ózonteli légkört,melyet a városban létező kertek és gyümölcsösök, csaknem körben övező himes rétek, dús vetések, sudar nyárfák, verőfényes szőllők, kies völgyek, gazdag legelők, rövid fűvel fedett gyepmezők szolgáltatnak” – írja Ávedik Lukács a Szabad Királyi Erzsébetváros Monográfiája (1896) című könyvében.

Az örmények nyelvcseréje, ahogyan Szamosújvár esetében is történt, valószínűleg a 19. század közepére fejeződött be. 1843-ban a Raphael Gharamian madrászi milliomos által alapított örmény katolikus gimnázium már magyar tannyelvvel indult meg. Az örmény nyelv iskolai tantárgyként és a liturgia nyelveként azonban továbbra is fennmaradt. 1848-ban az örmények a forradalom mellé álltak. Mivel kölcsönöket nyújtottak Bemnek, a császáriak kétszer is a szabadrablás engedélyezésével sújtották a várost.

1952–1953-ban a város szolgált kényszerlakhelyül a környék kuláknak nyilvánított családjainak, főként barcasági és Szászsebes környéki szászokat költöztettek ideiglenesen ide. A város lakóinak többsége az 1950-es évektől ingázni kényszerült segesvári és medgyesi munkahelyekre. 1970-ben és 1975-ben a kiáradt Nagy-Küküllő területének nagyobbik részét elöntötte, ekkor sok épület összedőlt.

A romos Apafi-kastély és az örmények temploma (2018) – Fotó: Molnár Szabolcs

1850-ben 2224 lakosából 689 örmény, 619 magyar, 488 román, 47 német nemzetiségű volt, 1238 római katolikus, 817 görögkatolikus és 130 református. 1910-ben 4408 lakosából 2613 magyar, 940 román, 496 német és 332 cigány anyanyelvű, 1306 római katolikus, 958 görögkatolikus, 516 evangélikus, 348 ortodox, 170 zsidó és 125 unitárius vallású volt. 2002-ben 6248-an lakták, ebből 4526 volt román, 853 magyar, 740 cigány és 113 német. Napjainkban 7388-an lakják (2018), ebből 550 magyar.

Az impériumváltás után “felülírt” békebeli képeslap, amelyen még ép az örmény templom mindkét tornya (1925 k.)

Itt született I. Apafi Mihály (1632-1690) erdélyi fejedelem. Ma is áll az 1552-ben felépített Apafi kastély. Akkoriban igazi erődnek épült. Egyik oldalon bástyás kőfalai, vízzel teli vársánca, a másikon pedig egy nagy tó tette igazán védetté. Az Apafi család kihalása után a bírtok a kincstár tulajdonába került, attól vásárolták meg az örmények. Ők jó kereskedelmi szellemmel megáldott kereskedők voltak, pénzügyi erejüket mi sem bizonyítja jobban, mint az általuk 1766-1783 között, barokk és neoklasszicista stílusban felépített örmény székesegyház. Belső méretei lenyűgözők, és ezt a hatást csak tovább fokozzák az oltárok és az orgona.

Bornemissza Anna portréja – ismeretlen festő műve (1680 k.)

Itt halt meg 1688-ban Bornemissza Anna (1630) erdélyi fejedelemasszony.Itt született 1632. november 3-án I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem. Itt látta meg a napvilágot 1820. április 16-án Dobay József honvédezredes (mh. 1898), továbbá Papp Antal György (1875-1948) helyettes államtitkár, kolozsvári pénzügyigazgató, a Magyar Cserkészszövetség elnöke (1932–1942), Szabó Árpád (1878-1948) kisgazdapárti politikus, földművelésügyi miniszter (1947–48); Szőkefalvi Nagy Gyula (1887-1953) matematikus, egyetemi tanár, akadémikus; Eperjessy Kálmán (1893-1976) történész, József Attila osztályfőnöke a makói gimnáziumban.

Dobay József – Rusz Károly metszete

Itt élt élete végén Lázár Kálmán (1827–1874) ornitológus, újságíró, az MTA tagja.

A főtér napjainkban

Charta XXI./ Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia, Ávedik Lukács (A Szabad Királyi Erzsébetváros Monográfiája), Welcometoromania.eu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.