P. BUZOGÁNY ÁRPÁD – EGY KÁVÉZÁS NEM AGYMŰTÉT

Nehéz határt vonni vagy csak megállapítani is a felelősség, óvatosság és a felelőtlenség meg a – nevezzük nevén – hülyeség közötti különbséget. Mégis mostanában úgy látszik, minél elmosódottabb ez az emlegetett határ, annál többen tódulnak a közelébe. Mert ha ez a határ egészen valóságosan egy tó jegén való repedés lenne, bizonyára nem gyúródnának úgy a közelébe az emberek.

Ám amikor elvontabb dolgokról van szó, úgy képzelem a helyzetet, mint a futballmeccsen a pálya széléről bekiabálókét. Mert ők aztán tudják! És persze meg is mondják. Anélkül, hogy kérdezné valaki. Akár úgy is, hogy soha nem próbáltak egy szögletet berúgni a tizenhatos keretbe.

Amióta, és elég rég, minden a vírusról szól vagy azzal kapcsolatos (persze a COVID-19 néven ismert koronavírusról lenne szó, amelynek külön szókincse alakult ki, tehát nem csupán az életünkre volt és van hatással, hanem anyanyelvünkre is, és nem kárpótol a népetimológiásnak tűnő guvid torzult hangalakja sem), rosszabb téma lett, mint az időjárás. Arról beszélve, még mindig létezik semlegesség. Egyik szomszéd azt mondja, akár angolosan: Úgy tűnik, ma jó idő lesz. A másik hiába, hogy azt látja, éppen vastagodnak a felhők és föléje fújja azokat a szél, ráhagyhatja, attól a helyzet nem változik. Tehát arról van szó, hogy ha két ember különbözően gondolkodik is ugyanarról, az egyrészt a dolgok lényegét nem érinti, másrészt pedig, és ez egyáltalán nem mellékes, lehetővé teszi a megengedő, ráhagyó álláspontot is.

A vírussal kapcsolatosan ez nem így van. Egyáltalán. Van, ki hisz neki (nem benne!), fél tőle, megóvná a világot. Más azt mondja: nincs is ilyen, ne bolondozzunk már!

Nem az azzal kapcsolatos álhírgyártás, megfélemlítés boncolgatása a dolgunk ennyi idő után, sem az összeesküvés-elméletekhez nem kell nekünk hozzászagolnunk. Maradjunk a valóságban, a kézzelfogható valóság érinti legjobban a napjainkat. Hogy végre megnyíltak a teraszok. Hurrá!

Én egyáltalán nem hurrázok. Nem örülök semminek és nem éltetek senkit. Mert nem az tért vissza, helyesebben nem azt kaptuk vissza, amit elvett a vírushelyzet. Hanem valami mást. Ami hasonlít hozzá, de mégsem az. Nem is tudjuk, mikor lesz ugyanaz. Hát nem gondolhatta komolyan az a felelős tisztviselő, illetve tisztségviselő, aki ezt kitalálta, elképzelte, jóváhagyásra felterjesztette, illetve jóváhagyta, hogy ez a mi fogalmainknak megfelelően valóságosnak nézhető. Nem értékelem le az óvatosságot, de annyira megherélték ezt a teraszozást, hogy sokaknak nem csupán nem lesz ínyére, hanem talán lemondanak róla. Mert így nem is kell. Rendben, hogy távolságot kell tartani, és emiatt állva nem szabad fogyasztani, nehogy közel lépjünk valamelyik fogyasztótársunkhoz (már rég nem vendégekről van szó), és nehogy halálra ijesszük a magunkban hordozgatható vírus rémével. Az is okos dolog, amint a kiszolgálók biztonságára figyeltek a körülmények elképzelésénél: maszk, kesztyű. Igaz, inkább fog hasonlítani valami őrült és egymásról másolgatott, képzeleterő nélküli karneválhoz, mint békebeli kávézáshoz, ebédhez… De hogyan dönti el a pincér a terasz bejáratánál, és főleg milyen képzést kell ehhez elvégeznie, hogy megállapíthassa, ki tűnik vírushordozónak…

Értem, hogy szigorú és szigorúan ellenőrizhető körülmények között engedték meg a teraszok megnyitását. De egy kávézás azért mégsem agyműtét, hogy előre be kelljen jelentkezni. Vagy senki nem gondolt arra, hogy amíg valaki bejelentkezik és előjegyzik, esetleg a számára megfelelő időpontra, a déli munkásbusz indulása előtt negyedórával tegyük fel, addig egyrészt elmegy a kedve, másrészt annyi idő alatt megfőzi, megissza és meg is emészti azt a kávét? Legalábbis tudatilag…

Ugyanazzal a gumikesztyűvel nyúl a kenyérhez, a kávéscsészéhez a pincér, amivel a pénzt elveszi. Hasonló a helyzet az élelmiszerüzletekben is. Amint a füstöt átfújja a szél a közeli asztalokhoz – ezt ugye tudjuk, és érezzük, mert zavar –, ugyanúgy megteheti azzal a fránya vírussal is. Ez ahhoz hasonlít, mintha a megkötött oroszlán bajszát cibálnánk. Kihívjuk a sorsot magunk ellen? Lehet. Megteremtettük a legóvatosabban átgondolt feltételeket a biztonságunk érdekében. Az is lehet. De egyáltalán nem biztos.

Elvettek tőlünk ismét valamit? Igen. Vagy inkább úgy változtattak át valamit, hogy alig hasonlít az eredetihez. A jól ismerthez.

Elképzelem, hogy Juliska néni vagy Jenő bácsi amint például a telekkönyvi hivatalhoz, orvoshoz beutazik a városba, és még a több órás sorbaállás vagy a nagyon rövid ügyintézés után több órát kell várnia a legelső (és talán egyetlen) járműre, leülne valahol, hogy megszusszanjon, pénzét megszámolja, és majd a végén, az utazás előtt szokás szerint az illemhelyre is elmenne. Aztán rájön, hogy ő nem regisztrált! Ezért nem ülhet le, még ha üres is valamelyik asztal. Nem mehet el a vécére. Nem ihat egy gyümölcslevet, pohár nem ingyenes vizet. Mert a nem fertőtlenített köztéri vagy állomási padokra ülteti inkább valamilyen eszement rendszer.

Arról nem is beszélve, ha ismerőssel találkozunk és a megkezdett beszélgetést nem az utcasarkon, hanem valamelyik teraszon folytatnánk, még a telefonszámunkat is közölnünk kell. A nagy jogvédők erre nem is gondoltak? És ha Tibi meg Andrea, akik amúgy ismerték egymást, e hűvös nyári napok valamelyikén együtt töltenének el egy órácskát, amit majd akár randi is követhetne, mi lesz a még ki sem alakult kapcsolattal, ha csak harmadnap reggel a nyitás utáni első órára jegyeznék elő őket? Hát lehet így jövőt tervezni, fiatalok?

És különben is az illemhelyet miért nem fertőtleníttetik minden vendég után, hölgyek és urak? Talán azért, mert minden vendég mellé nem állítható külön vécéfelelős.

Ha már ilyen bonyolult meginni azt a kávét, sokaknak talán nem is kell. Ennél azonban mégis csak fontosabb, hogy a lehetőség adott. De még a lemondást is ez a bonyolultság készíti elő, érleli az emberekben. Kissé nem hasonlít arra a sokat emlegetett meghámozott lufira, ami olyan, akárcsak a nyeletlen bicska él nélkül?

Fotók: Pexels

P. Buzogány Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.