Román neve Țigău, település Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Beszterce-Naszód megyében, Kerléstől délkeletre, a Kecskés patak partján található. Nevét a halászatban ismert egyik halfogó alkalmatosságról (halfogó vízrekesz, halfogó gázló) kaphatta, amellyel halászatkor a vizet zárják el a folyó teljes szélességében. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának része volt.

Nevét az oklevelek 1243-ban említették először Czegetelke formában, majd 1366-ban Zegen, 1407-ben Zegew, 1413-ban Scegew, 1622-ben Szaz Zege és Zász Zege néven is írták. A település kezdetben a dobokai vár földje volt, Czegő teleke néven, nagy valószínűséggel egy Czegő nevű dobokai várszolga neve után. 1241-ben a tatárjáráskor a falu elnéptelenedett. 1243-ban IV. Béla király két szász úrnak, Lenting ispánnak, és testvérének Hermannak adományozta. A 14. század elején a Kajlaiak és Besztercei Henning unokái foglalták el a birtokot. 1344-ben kapták vissza birtokosai: Hermann fiának Miklósnak Mihály nevű fia és Lenning fiának Mihálynak Miklós nevű fia, kiket Pataiaknak neveztek. A későbbiekben Fátai Miklós fia Hermann után a magát leginkább Czegőinek nevező Krisztián ága maradt fenn Péter nevű fiában. A Fátaiaknak fiúágon való magvaszakadása után – mivel őket, mármint Fátai vagy Czegői Pétert és fiát lekenczei szászok meggyilkolták – Zsigmond király a falut a szántai Laczk Dávid fiának Györgynek adta zálogba. 1430 körül pedig Zsigmond király a Kusalyi Jakcs János és Mihály székely ispánoknak zálogosította el a falut, s még ez évben a Kusalyi Jajcsoknak is adományozta Czege települést. 1444-ben Zalay István és neje Veronika volt a település birtokosa. 1514-ben czegői Zalay Miklós és Péter birtoka volt. 1555-ig Kecseti Menyhért birtoka, akitől I. Ferdinánd király jószágvesztés miatt elvette, és itteni birtokrészét Nádasdy Tamás nádornak adományozta. 1628-ban Kecseti Menyhért és Pál volt birtokosa. 1677-ben Gyerő Zsófia Kölcsey Tamásné volt itt birtokos. 1702-ben több birtokosa is volt: Mikó István, Balogh János, Luczay István, Székely Pál, Bagaméri György, Pávay Miklós, Köblösi Gyula voltak birtokosaiként felsorolva. 1820-ban Apor Lázár, Balogh Ferenc özvegye, Bodoni Sándor, Nagy Zsigmond özvegye, Csabai Miklós özvegye, Ujlaky Samu, Székely László, Leska István és Nyerges József özvegye volt itt birtokos.

Az 1837 évi összeírás szerint 406 lakosa volt, ebből 40 nemes. A házak száma ekkor 80 volt. 1891-ben 497 lakosából 2 római katolikus, 176 görög katolikus, 4 görögkeleti, 300 református, egy lutheránus, 14 izraelita volt. A település házainak száma 96, határa 1208 kataszteri hold volt.

A csíkszeredai Julianus Alapítvány kezdeményezésére a honalapítás 1100 évfordulója tiszteletére összmagyar összefogással emlékoszlopot állítottak, illetve a falu határában a cserhalmi ütközet helyét (1068) Kolozsi Tibor szoborkompozíciója jelöli. A közhiedelemmel ellentétben a cserhalmi ütközet nem Kárpátalján – ott található Cserhalom nevű település – , és nem is Kerlésen, hanem Cegőtelke határában volt.

Címképen: a település református temploma – Fotó: Charta XXI.

Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Simó Márton – Wikipédia, Beder Tibor (Nyelvünk és kultúránk 108.), Léstyán Ferenc (Megszentelt kövek)