Nem tudom, szabad-e szóba hoznom, hogy Erdély két új püspökével egy iskolapadot koptattunk hajdan. Így sikerült. Egy irány felé indultunk, de az én utam elkanyarodott. Kisebb-nagyobb kacskaringókkal visszavezetett abba az életformába, amely “kitermelt” engem. Paraszt lettem, a rögök ébresztője…
Gergely és László, mindketten rátették rendesen az “eke szarvára” a kezüket. Nem vettem észre, hogy visszanéztek volna… Most kezdődik igazán számukra a “földművelés”.
“Mélyre kell szántani”, hogy Isten Igéje jó táptalajt fogjon az elkonkolyosodott erdélyi földekben.
Az Evangélium katolikus megjelenítése igényes, színvonalas munkát követel. Meg kell találni annak örök olvasatát a 21.-század hétköznapjaiban is. Az anakronisztikus, népi vallásosságnak kell egy időszerű narratíva.
Eljött annak az ideje, hogy a “Hegyi beszédre” építsünk társadalmat. Arra a sziklára, ahol csak a “maradék” tud megkapaszkodni, gyökeret verni… Az én igámat parasztként ugyanolyan küldetéstudattal kell végezzem, mint a kiválasztottak, hogy félre ne billenjen az igazság…
Címképen: Dr. Kerekes László, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye frissen kinevezett segédpüspöke – Ersekseg.ro
Bányász József
