P. BUZOGÁNY ÁRPÁD – SZABADABBAK LETTÜNK?!

Mintha mindenki hosszú szabadságról érkezne, egyszerre, pedig csupán otthoni bezártságunkból szabadultunk. Az üres utcák látványát felváltják a régi emlékek. Kezd olyan lenni a környezetünk, ismét, mint megszoktuk régebbről. Egyik ember siet, netán éppen rohan, a másik ráérősen ballag, sétál. Egyik dolgozik, töri magát, a másik csak tölti az időt.

Most azonban van annyi különbség, hogy legtöbben úgy érezzük: be kell pótolnunk, ami kimaradt. Sok mindent. Munkát, szórakozást, társas együttlétet. Ám nem egyértelmű még, hogyan lesz ez. Mert a szomszéd utcába átmehetünk, de a szomszéd faluba nem. Még nem. A kávézók teraszára kiülhetünk, azt ígérték, de vendéglőbe menni nem lehet. Aztán a teraszokkal sem voltak kegyesek. Kománkkal, szomszédunkkal beszélgethetünk, otthonában is felkereshetjük, de nagyobb tömeg számára belátható időn belül nem szervezhetnek rendezvényeket, eseményeket. Még a templomoknak is csak a falain kívül vehetünk részt egyházi eseményeken.

Fotó: Nepszava.hu

Szóval… ez a van is, nincs is állapotra hasonlít. Sokan úgy fogalmazzák meg: még nem állt vissza a rend. Arról a rendről van szó, amit a világ rendjének nevezünk, és amit régről megszoktunk. Amiben eligazodtunk.

Ebben, ami most érvényes, másként szólva a szigorítások lazításában nem igazodunk még el. Azt várjuk, fentről mondják meg, rendeljék el, mit szabad és mit nem. Hogy ne büntethessenek meg olyanért, amit mi magunk számára jogosnak vélünk, de valakik szerint mégsem az. Úgy látjuk, nem olyan könnyű ezt sem elrendelni, sem azelőtt eldönteni.

Vigyünk szájmaszkot magunkkal, ez a legfontosabb. Lehetőleg márkásat. Mert ebben is trendek jöttek létre. Vannak jók és még jobbak. Divatosak és igénytelenebb, olcsóbb változatok. És ne feledjük el a méterest! Még jobb az előre elkészített mérce. Arra nagy szükség van. Éppenséggel kettőt vigyünk magunkkal. Nem azért, hogy egyiket kölcsön adhassuk, hanem azért, mert egyik helyen azt mondják, írják, két méter távolságot kell tartanunk a környezetünkben lévő emberektől, máshol másfél métert is megengednek. Talán legjobb, ha a számtani középarányost vesszük. Ha meg óvatosak akarunk lenni, akkor tegyünk rá arra a két méterre is valamennyit, olyan tíz-tizenöt százalékot, mert a pincérnek is ilyen arányú borravalót illik adni. Így lesz belőle legtöbb két méter és húsz-harminc centi.

Van más megoldás is, a méteresen kívül. Mérjük meg az araszunkat, ha eddig nem tudtuk volna, hogy széttárt tenyerünk hüvelyk- és kisujja hegye között pontosan mekkora a távolság. És akkor méteres nélkül is ki lehet mérni az ajánlott vagy kötelező távolságot ember és ember között.

Úszórudakkal és szalmakalappal a távolságtartás érdekében – Fotó: CNN Travel

Azt sem tudom elképzelni, ha egy teraszon kávét innék (majd, mégsem most!), hogyan teszi azt elém a pincér. Kiméri a szabályos távolságot, és leteszi a szomszédos üres asztalra, ha van, én meg elveszem majd onnan, mihelyt magamra maradok? Vagy szól előre a pincér a vendégnek: tessék már felállni és két méterre eltávolodni, hogy kiszolgálhassam?

Tudjuk, nem ez a legnagyobb gondja életünknek. Mégis nagyobbá lett, mint gondolhattuk volna.

Fotó: Marieclaire.hu

Különben már a kézfogást is kiiktatta szokásból a vírusvédelem. Ismerőstől hallottam: a munkahelyén kollégáival nem fognak kezet, hanem, egymásnak háttal állva, vállukkal és könyökükkel bökik meg egymást, üdvözlésként. Vírusmentesen. Ez a kézfogás-pótló. Erre szorulunk még egy ideig.

Az áruházban mintha egy lézerpisztollyal akarnák kivégezni a szájmaszkjukban amúgy is roppant furcsán viselkedő embereket. A vagyonőr, aki eddig is ott állt és némelyikünk helyett helyretolta a bevásárlókocsit is, most megálljt int nekünk, mellénk közel nem állva homlokunknak szegzi azt a digitális meg nem érintős lázmérőt, állunk ott, mint elítéltek: lám, mi lesz? Beengednek-e? Aztán kattan, de nem durran, és az őr int: mehetünk be. Megtettünk, ketten, mindent, hogy másokat veszélybe ne sodorhassunk. A fejbelövés hangulatot azonban nem lehet megúszni.

Ebben az időszakban az emberek magatartása is megváltozott, ám ez a nyelvünkre is visszahat. Nem olyan könnyű most egy húron pendülni valakivel. De aztán a fejünket összedugni, sülve-főve együtt lenni valakivel éppenséggel veszélyes, a vírus miatti félelem (vagy csak elővigyázatosság?) miatt.

Kerülnünk kell az olyan helyzeteket, és helyeket, ahol egyik a másikat éri, helyesebb nem egy úton járni inkább valakivel. És két ember nem lehet édesegy, vírusveszély nélkül!

Hétfőtől a Szent Péter tér és Szent Péter-bazilika, valamint a Vatikáni Múzeum is újranyitja március 10-e óta bezárt kapuit a hívők és a többi látogató előtt – Fotó: Vaticannews

Van ennek a helyzetnek jó hozadéka is. Nem súgnak össze a hátunk mögött, nem ordítanak a fülünkbe, nem tapad a bőrünkre senki mostanában. Élvezzük hát ezt a viszonylagos függetlenséget! Ha már kötelező (akár a rendeletbe foglalt alapos kézmosás), inkább próbáljuk a jó oldalát nézni, kipróbálni valaminek, mint csak a rosszra, kellemetlenre gondolni.

Címkép: Pexels

P. Buzogány Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.