SEBESTYÉN PÉTER – HÁZ-HAZA-OTTHON

Az otthonülés, már csak a túlélés miatt is leleményessé tett. Humorunknál maradhattunk. Ha már több időnk lett, nem csak rizset, mákot is kezdtünk számolni… Ugyanakkor milyen jó, hogy lelkiekben is megmaradt a kapcsolat egy másik otthonnal – vesd össze szent Pál: „a mi hazánk a mennyben van…” (Fil. 3 20-21)

Azért építünk házat, hogy lakjunk benne. Attól hívjuk a házat lakásnak, hogy ott tartózkodunk huzamosabb ideig. Évekig. Évtizedekig. Akár többnemzedéknyi időt. Életterünk helyben rögzítőjévé lesz a lakás. Vonatkozási pont. A fészek, ahonnan kirepülünk, ahová hazaszállunk. Ahonnan kikívánkozunk, amelybe mindig visszavágyunk. Nem átmeneti szállásként használjuk, hanem állandó jelleggel. Oda sátorozunk le. Ott ébredünk, ott hajtjuk nyugovóra fejünket.

A ház, amelyben lakunk, véd és inspirál. A tárgyak, az ismerős kuckók, a kialakult rend, rutin, ahogy belakjuk, használjuk, alakítjuk, bővítjük, szépítjük, ránk is visszahat.  A házban, amelyben lakunk, közösség van. Azok laknak benne, akik egymáshoz tartoznak. Azokkal lakunk együtt, akik véreink, szeretteink. Akikkel talál a szó, a gondolat, az érzés, az öröm, a fájdalom. Akikkel jó együtt leülni az asztal köré, akikkel üdítő még az izzadságos munka is… Tovább

Címkép: Gyergyák Csaba

Ft. Sebestyén Péter

Pósa Lajos

HAZA

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a hajlék, hol születtünk,
Hol a dajka altatóan
Dúdolgatott dalt felettünk,
Hol az ákác lombja borul
Ablak alatt az ereszre,
S eresz alján csicsereg a
Villás farkú vidor fecske.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az az udvar, hol tipegtünk
S gyönge kézzel a homokból
Arany várat építettünk.
Az a kis kert, hol virágot
Kötözgettünk bokrétába,
S bokrétásan szenderegtünk
Rózsabokor árnyékába.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
az a templom, Isten háza,
Hol az ének szárnyain szállt
Lelkünk föl a mennyországba,
Ahol együtt imádkoztunk,
Szüle, gyermek, testvér, rokon,
Hallgattuk a pap beszédét
S hit ragyogott az arcokon.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a játszóhely a dombon,
Hol labdáztunk, kergetőztünk.
A haza az édes otthon.
Az a falu, az a város,
Hol vesszőn lovagoltunk,
Az a határ, hol kalappal
Tarka szárnyú lepkét fogtunk.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Kéklő hegyek koszorúja,
Hol a pásztor furulyáját
Édes-búsan fújja-fújja.
Hol a tölgyek mohos alján
Kék ibolyák illatoznak,
Gyöngyöket szór kristályvize
A zuhogó patakoknak.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Délibábos arany róna,
Hol a szellő, messze síkon,
Sárga kalász ringatója,
Hol a népnek verítékét,
Issza be a föld göröngye,
Kenyeret ad, áldást terem
Munkájának hulló gyöngye.
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Mindnyájunknak szent bölcsője,
Őseinknek pihentető,
Szép virágos temetője,
Mindnyájunknak édesanyja,
Híven ölel keblére…
Érte éljünk, ha kell, haljunk!
Áldás minden porszemére!
– Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.