P. BUZOGÁNY ÁRPÁD – A PAPÍR GYŐZELME – FRISSÍTVE!

Amikor baj van, netán vész, akkor a dolgokat komolyan kell venni. Magunkat, és persze másokat is. Ajtóink mögé beszorulva az első napok döbbenete után próbáltuk megszervezni, vagy újraszervezni a mindennapjainkat. Hogy nincs terefere a szomszéddal, kávézás kománénál, elmarad az új ruha megsuhogtatása a főutcán, és amikor már a fodrászatok is bezártak, nem lett új frizura, és mióta nem jártunk ki, nem kellett annyit sminkelni, de attól még lehetett nyomni otthon a tornát, netről.

A napfényes délelőttök hangulatából vajmi kevés jutott el a rossz fekvésű szobákba. A kijárási tilalomról addig csupán háborús filmekből tudtunk, rossz álmainkban sem éltük meg, és lám, ez is elkövetkezett. Semmi sem lehet tökéletes, sem a világ, ezzel a vírussal megtöltve, sem az állam, a kormány, sem az életünk. Különben mit is mondhatunk a pár négyzetméterre zsugorodott benti világunkról? Jó, akinek nagy udvara, kertje van, netán a település szélén, erdő, mező közelében lakik, legalább megjárhatta magát naponta, minden veszély nélkül. Mert máshol úgy néztünk egymásra, mint egymásra mosolygó vagy sunyító gyilkosokra, akik tán a véget hozzák el nekünk, ó, de nem csupán nekünk, hanem családunkra is veszélyesek.

Az élet attól még nem állhatott le, főleg, hogy nem tudhattuk, ez az állapot meddig fog tartani. Dolgozni kellett és törődni másokkal, figyelni a világra közben, és lehetőleg ne csak a könnyelműséget, a zavart, a pánikhangulatot vagy a tehetetlenséget látni meg! A sokadik napon tán meglazult gombokat varrtunk, régi ismerősöket hívtunk fel, távoli rokonok felől érdeklődtünk, mert kimostunk már mindent, amit kellett, főztünk és takarítottunk eleget, és nem volt, amivel lefoglaljuk magunkat úgy, hogy értelmes dolgot műveljünk. A gyermeknek megtanítottuk, hogyan kell aprópénzt pörgetni az asztalon, paszulyszemekkel malmoztunk és almát sütöttünk a kályha lerében úgy, mint nagyanyám tette valamikor: kevés cukrot szórt az almákra, hogy sülés közben kicsorduló levük megédesedjen. Régi fényképek kerültek elő, jó volt ez az összezártság arra is, hogy sokan megtanulták dédszüleik keresztnevét is, akik eddig nem tudták, és régi emberekről mondtunk el egymásnak apró történeteket.

Miért panaszkodtatok, ti gyenge idegzetű férfiak? Miért aggódtak a nagyanyák, édesanyák, mikor még hét határban sem volt fertőzésveszély? Fegyelmezetteknek kellett lennünk, mert a gyermek is így látja meg, hogy a világban rendnek kell lenni, ne nyápickodjunk, ez nem az első háború olasz frontja vagy a második orosz fogsága, ételünk és italunk volt, maradjon meg hát egymáshoz is a türelmünk. Most csak fegyelmet és józan gondolkodást vártak el tőlünk, mindannyiunk érdekében.

Hogy óvatosnak, elővigyázatosnak kellett lenni? Természetes. Kézmosásnál egyébbel nem védhettük magunk. Akkor vált komolyabbá a helyzet, amikor környezetünkben is voltak már fertőzöttek. Addig még csak gyakorlat volt, mielőtt vészesre fordulna a helyzet, odafentről is úgy gondolták, bármennyire kényelmetlen is lehet, tegyünk meg mindent, mert emberek életéről van szó.

Közben az otthonról kimozdulni kényszerülő személyeknek megfogalmazott nyilatkozat szövegét olvastam, és az jutott eszembe, ebben az összezavarodott világban a papír, a bürokrácia ismét legyőzte az embert. Mert akit megállított a patrul az utcán, az elmondhatta, hová indult és miért, mégis a törvény szerint előre kellett erről nyilatkozni, írásban. Olyan, mintha elengedtük volna magunkat, mindegy, hogy a másik utcasarokig sétálni-e vagy gyógyszerért, idős rokonnak segíteni valamit, egyszer papír kellett, ember, papír! Ne te mondd a másik embernek, mi bajod, hanem írd le, előre… József Attila ismert sora jutott eszembe: Ó, én nem így képzeltem el a rendet.

Ha a papír ilyen könnyen legyőzhette az embert, a vírusnak miért lett volna nehezebb?


KAPCSOLÓDÓ

A 2020. május 15-én 00.00 órától érvényes – másodszor is módosított – saját felelősségről szóló lakhelyelhagyási nyilatkozat ITT letölthető!

Ezeket a szabályokat kell betartani a vészhelyzet idején

Orban Ludovic miniszterelnök üzenete a lakossághoz


Címkép: Pecsaktual.hu; szövegközi fotók: Mediatica.ro

P. Buzogány Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.