Kisváros a mai Romániában, hivatalos neve: Deta. A Bánságban, Temes megyében, Temesvártól 44 km-re délre, a Birda patak partján fekszik. Első okleveles említése 1360-ból maradt fenn, amely szerint a település nemes Petrus von Deed birtoka volt. Róla kapta a település a nevét.

2002-ben összesen 5786 lakosa volt, ebből 3537 román, 1147 magyar, 392 német, 327 szerb, 202 cigány, 133 bolgár. Becsült lakossága ma 5553, amelyből 866 magyar.

A törökök kiűzése után – 1720 – érkeztek az első német telepesei Bajorországból és Elzász-Lotaringiából. Ekkor néhány olasz családot is betelepítettek, hogy honosítsák meg a rizstermesztést. 1853-ban újabb német evangélikusok telepedtek ide.

1858-ban megépült a Temesvár-Báziás vasútvonal, ami fellendítette a település iparát. Trianon után az új határok megbénították korábbi, gabonatermesztésre alapozott gazdaságának a fejlődését. Viszont új iparágak indultak fejlődésnek. A két világháború közötti időszakban Detta jól karbantartott utcákkal, aszfaltozott úttestekkel rendelkezett, ám városi rangját elveszítve, nagyközséggé fokozták le. Városi rangját csak 1968-ban kapta vissza.

1900-ban épült a neogótikus katolikus temploma. Az evangélikus kápolna 1897-ben. A szerbek először 1936-ban temetőt létesítettek maguknak, egyházat 1982-ben alapítottak, kápolnájuk 1997-re épült meg. Van még román ortodox és evangélikus temploma is.

A második világháború idején Németország és Románia megállapodott abban (1943. május 12.), hogy a Waffen SS sorozhat a településen. Ennek az lett a következménye, hogy 1945 januárjában a túlélőket és a családtagokat – minden 18 és 30 év közötti nőt és 16 és 45 év közötti férfit helyreállítási kényszermunkákra deportáltak a Szovjetunióba. Dettából ez 1600 embert érintett, akik közül 37-en többé nem tértek vissza.

Címkép: 1920 után felülírt képeslap

Charta XXI./ Suzana Guoth – Wikipédia, Nyugatijelen.ro (archívum)

Simó Márton