Felvilágosult társadalmunkban ott tartunk, hogy könnyed rosszakarattal összemossuk a pedagógus és pedofil kifejezést, az oktatás szerepét átveszik a gépek (még az iskoláktól is…), a szülőkre és a „társadalomra” hárítva a nevelés feladatát, holott a társadalomból csak a kosz ragad rájuk, a szülőknek meg nincs idejük „ilyesmivel” foglalkozni.

Ugyanakkor cégeknél, színházaknál, különféle intézményeknél újra divatba jött a mindenféle kurzus és tréning, a „személyi állomány” képzése, a vezető és beosztott közötti újfajta párbeszéd, etikai kódexek megjelenése sejteti, hogy a menedzsernek nemcsak irányítani, hanem szolgálni is kell, törődnie a rá bízottakkal, gondját viselni a munkavállalóknak, erősítenie őket, hogy bírják a nyomást és a terhelést. És mindezt nemcsak „frontálisan”, hanem emberközelből, személyes példájával, kezdeményezőkészségével, azzal a mintával, ahogyan elöl jár a jóban és a kötelességteljesítésben… Tovább

Címképen: Jean-François Millet: A magvető (1850)

Ft. Sebestyén Péter