Neve szlovákul Brehov, korábban Imbreg, község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Tőketerebestől 17 km-re délkeletre, az Ondava jobb partján fekszik. A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 5000 és 3000 közötti időben éltek a bükki kultúrához tartozó embercsoportok. Az i. e. 7. századtól a laténi kultúra települése állt itt.
A mai települést 1309-ben „Imbregh” alakban említik először. A falu temploma 1333-ban már állott, 1623-ban romokban hevert, de 1752-ben újjáépítették.
A falu református temploma az északi részen épült meg. Egy 1598-as feljegyzés szerint Stefán András, Soós Kristóf, Barkóczy László, Pethő István és a Bodó család a falu birtokosai. Később az Aspremont, Barkóczy, Kazinczy, Buttler, Bessenyey, Horváth, Szikszay és Weinberg családok a főbb birtokosai. 1767-ben a Barkóczy család a határában levő hegytetőn területet adományozott a minoritáknak, akik kolostort és templomot építettek ide.
A faluban 1787-ben 79 házban 517 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. 2011-ben 623-an lakták, ebből 398 szlovák és 210 magyar. Becsült lakossága ma 601 fő.
A nyelvhatáron fekvő településen nyugszik az aradi vértanúk gyóntatópapja. Kevesen tudják, hogy az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc tábornokainak egyik gyóntatópapja, páter Sujánszky Euszták a Felvidéken, pontosabban Imreg községben tért örök nyugovóra, 1875. december 7-én.
Sujánszky György Euszták (1811-1875) emlékplakettjét Vetró András készítette, amelyet Kézdivásárhelyen, a Nagy Mózes Líceumban helyeztek el 2010. október 1-én. Sujánszky 1839-1941 között tanított ebben a székelyföldi városban. Neve az aradi vértanúk utolsó napjához kötődik. Két paptársával vállalta a halálraítéltek gyóntatását. Naplójában beszámol a vértanúk utolsó napjairól és megrázó halálukról is.
A félelmetes élmény hatására a későbbiekben is szolgálta a hős tábornokok emlékét. 1861-ben ünnepi gyászmisét mutatott be tiszteletükre. Hite által sokak nemzeti identitását építette. Tanított Lugoson, Nagybányán, Kézdivásárhelyen és Aradon. Idős korában a nyírbátori Gvárdián iskolaigazgatói szerepet vállalt.
A gyónási titkokat és az elrejtett Szent Korona helyének titkát is magával vitte a sírba. Síremléke latin nyelvű márványtáblával az imregi monostor udvarán található. Mellette Ferenc György, nagykaposi képzőművész faragott faoszlopa áll, ugyancsak a jeles lelkész és pedagógus emlékének szentelve.
További részletek ITT olvashatók!
Charta XXI./ Suzana Guoth, Simó Márton – Wikipédia, Nyugati Jelen (archívum)
Élő Székelyföld Munkacsoport
