CHARTA XXI. – MAGYARSOLYMOS – KiMitTud (65.)

Település a mai Romániában, Fehér megyében. Román neve Şoimuş, az északi Maros – Küküllő közben, Lőrincrévétől 7 km-re keletre, a dombok között elterülő, 12. századi település. A 20. század elején Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott. Közigazgatásilag napjainkban Tompaháza község része.

A falu neve írásban először 1318-ban, Solumus alakban jelent meg. 1399-ben Solmus, 1808-ban Solymos (Kis), 1888-ban Kis-Solymos (Sujmus), 1913-tól már Magyarsolymos formában írták. .

Az 1910-ben végzett összeíráskor 208 lakosa volt. Ebből 127 magyar, 76 román, melyből 77 görögkatolikus, 126 református, 4 görögkeleti ortodox volt. 2002-ben már csak 42 román és 40 magyar nemzetiségű lakosa volt.

Neve alapján talán a várhoz tartozó solymászok lakhelye lehetett. Az idők folyamán Akna, Solymos és Vadverem Becével alkottak mindig egy birtoktestet, így bizonyára közös templomuk volt. A templomos hely lehet a település kiindulópontja. Solymos és Vadverem alapítója talán a várispánság volt. A korai település előbb az erdélyi egyház, majd a Gyógyi család birtoka volt, kezdetben Magyarbece, majd Lőrincréve filiája. Mai temploma 1904-ben épült, a domboldali temetőkertben. A templom tornyában két kis harang van. A település mai lélekszáma 26. Lelkipásztorai: az évek során mindig a magyarbecei, lőrincrévei lelkészek. szolgáltak.

Elekes Viktor – Fotó: Muvelodes.ro

Volt azonban ennek a falunak egy híres szülötte, mégpedig Elekes Viktor, aki nemesi családban született 1880. április 30-án az Enyed vidéki Magyarsolymoson. Tanulmányait I. osztályos korától az érettségi diploma megszerzéséig a híres nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, ahol szívós munkára és becsületre nevelték. Miután Kolozsvárt történelem, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, egykori iskolája óraadó tanára, majd budapesti szakképesítése után a tanítóképző intézet „végleges és rendes” tanára lesz 1947- ig. Az I. világháború befejezése után tanári működése mellett a kollégium gazdasági ügyeinek ellenőrzője, majd egy évtizedig rektor-professzora.

Nagyenyed a 19. század közepén

1940-től 1947-ig, kényszerű nyugdíjba vonulásáig állandó zaklatásnak volt kitéve: hadbíróság elé állították, több enyedi értelmiségivel együtt Târgu-Jiu-ba internálták, innen visszakerült iskolájába, de hamarosan tudatosult benne, hogy félre kell állnia. Bűne csak az volt, hogy tisztességes, nemzetéért élő, istenhívő magyar ember volt. Miután lemondott minden egyházi és kollégiumi tisztségéről, többé nem lépett be alma materébe, amelynek megmaradásáért szentelte egész munkás életét. 1957. március 1-jén hirtelen bekövetkezett haláláig kistisztviselőként kereste kenyerét.

A romániai magyar kisebbség történeti kronológiájában is él Elekes Viktor emlékezete. Elekes Viktor egyike volt azoknak a magyar szellemi vezetőknek, akiket a „demokrácia ellenségeiként” bírósági ítélet nélkül tartottak fogva. Vita Zsigmond emlékezett arra, hogy 1944 őszén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumból 30 diákot, 15-16 éves magyar fiút és lányt is elvittek a Tirgu Jiu-i internálótáborba. Ugyanebből a kollégiumból több tanárt is internáltak, közöttük Elekes Viktor és több magyar vezetőt, tisztségviselőt.

1944 augusztusában Dél-Erdély magyar szellemi vezetőit, a hozzátartozóikat látogató iskolásokat, az útlevéllel itt tartózkodókat, a szászok vezetőit, a nem kívánatos elemeket és a cigányokat hirtelen Gyulafehérvárra vitték és innen tehervonattal a Targu Jiu-i barakktáborba szállították őket. A tábor hatezer foglyából több mint ezer magyar volt, köztük Kacsó Sándor, Vita Zsigmond, Elekes Viktor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium rektora, Vass Albert festőművész, Tövissy Géza, a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója. Márton Áron püspök és mások küldték a csomagokat az éhező foglyoknak. A mai rendszer nem ismerte el nyilvánosan és kellő megbánással ennek a büntetőtábornak a létezését, mint ahogyan a Dél-Erdélyben maradt magyar elit ellehetetlenítését és üldöztetését sem.

Elekes Viktor egyik nagybátyjának gyászjelentője – a család Háromszékről került Dél-Erdélybe

Címkép: a magyarsolymosi görögkeleti fatemplom – Fotó: Țetcu Mircea Rareș

Charta XXI./ Suzana Guoth – Wikipédia, Reformatus.ro, Udvarhelyi Híradó, RMSZ (archívum)

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.