Virágvasárnapra készülődvén, akár tanúi lehetnénk a jeruzsálemi bevonulásnak, de nem találjuk a barkát, a pálmaágat. Hajnalonként fagy van mostanában… Mintha elmaradna a körmenet. Sőt. Biztosan. Lélekben azért igencsak bizakodunk, hogy valahol ott leszünk. Nem hallgathatjuk el a dicséretet. Ha csak jelképesen, mint annyi minden manapság, de lehet kezünkben barka, s akár olajág is. Mehessünk a Jel elébe halk evoéval.

Megszoktuk az utóbbi hetekben a furcsa szimbolikát és a dolgok szellemi behelyettesítését. Ami a rögvalóság szintjén van, az tagadhatatlan. Kendőzetlenül súlyos. Idehaza és másutt is… Tovább

Simó Márton