A RÉGI ÉLETÜNK NEM TÉR VISSZA

Barabási Albert László (Csíkkarcfalva, 1967) ma tölti az 53. életévét.  A világhírű hálózatkutató egy érdekes és elgondolkodtató bejegyzést tett közzé a saját Facebook-oldalán. Talán azért is, mert sokan megkérdezik tőle, mikor lesz vége a járványnak és a vele járó őrületnek.

“Csak annyit mondj nekem, kérlek, hogy ennek egyszer valaha vége lesz-e? Vagy többé már nem?”

Mi az, hogy ‘ennek’? Mert ha azt kérdezed, hogy ki tudunk-e újra menni az otthonunkból, hogy magunkhoz ölelhetjük-e újra a szeretteinket, elmehetünk-e vacsorázni a barátainkkal, vissza tudunk-e térni az iskoláinkba, egyetemeinkre és munkahelyeinkre, eltemethetjük-e az elhunytakat és megkeresztelhetjük-e a Korona-bébiket, akkor a válasz az, hogy igen.

Ha viszont arra vagy kíváncsi, hogy vissza fog-e az életünk térni abba a mederbe, amelyből most kitérítette a járvány, a válasz: nem. Az az út már nem járható.

Ha lesz oltás a vírus ellen, akkor a koronavírus olyanná válik, mint a himlő vagy az influenza – beoltanak, és nem csak immunissá válsz, hanem falat képezel majd a vírus és a társadalom között. Ha lesz oltás, lesz színház, lesznek koncertek, újra megtelnek a vendéglők, sőt, még focimeccsek is lesznek, tömött lelátókkal.

De kétlem, hogy mindez az idén megtörténhet.

Oltás hiányában, megtanulunk együtt élni a vírussal. Ha lemegy a fertőzöttek száma, visszatérünk a munkahelyeinkre, iskoláinkba és a kávézók is kinyitnak. Viszont rengetegen otthon maradunk, mert az a munkahely, kávézó, vendéglő, ahová korábban jártunk már nem vár ránk. És a vírus állandóan a nyomunkban fog ólálkodni. Sután fogsz majd kezet, ha egyáltalán, és nem öleled át a rég látott barátod. Ha veszel egy mély lélegzetet vagy elköhinted magad, azonnal teszt után rohansz a klinikára. Ha pozitív vagy, kétségbeesetten próbálod felidézni a barátaidat és munkatársaidat, akikkel az elmúlt napokban találkoztál, hogy szólhass nekik: teszteljék magukat.

Viszont kialakulnak a új rutinjaink ebben a Korona-világban is: tudják majd a kórházak, hogy kit és mikor kell kezelni, így a vírus miatt elhunytak száma drasztikusan csökken. Ahogy egyre több egyénnek lesz immunitása, lelassul a vírus terjedése. Az idősekre és a betegekre azonban továbbra is nagyon kell vigyáznunk, és abbahagyjuk a dohányzást. Ha már voltál fertőzött, utazhatsz a ritka de újraindított járatokon. Ha nem, a határon pecsét helyett tesztért fogsz sorban állni, mert csak akkor engednek be bárhova, ha bizonyítod, hogy nem hurcolod magaddal a vírust. Színház, mozik, koncertek, sportversenyek és tüntetések csak módjával lesznek, ha egyáltalán. Ha már immunis vagy, elmész, ha nem, inkább otthon maradsz.

Ma lettem 53, és rengeteg álmom van a következő két évtizedre. Így ma leginkább arra a jövőre próbálok gondolni, amikor már lesz teszt, oltás és orvosság. Amikor semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy visszatérjünk a régi életünkhöz, és amikor ráébredünk arra, hogy az már nem térhet vissza. Arra a jövőre, amelynek az alapjait, akarva-akaratlanul, két hete kezdtük megásni. Részben azt próbálom kitalálni, hogy hogy néz az majd ki. De leginkább azt, hogy mi az amit most tudok tenni azért, hogy az a jövő legyen, amelyben élni szeretnénk.

A 2014-ben készült film ITT megtekinthető!

 

 

 

 

 

 

 

 

A fotók Barabási László Facebook-oldaláról valók

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.