CHARTA XXI. – ARANYOSEGERBEGY – KiMitTud (53.)

Román neve Viişoara, németül Erlenmarkt, községközpont Kolozs megyében, 43 km-re Kolozsvártól, Mócs irányábn, az Aranyos folyó bal partján fekszik. A falu múltja egészen a római korig vezethető vissza.

A református templom

Az 1900-as évek elején a község lakossága már arányaiban 53% román és 47% magyar volt. Ez a későbbiekben (1930-tól) erőteljesen eltolódott a román lakosság javára és úgy alakult, hogy 2002-ben a község 5852 összlakosából 3858 román, 1417 magyar és 574 cigány etnikumú volt. Eszerint az összlakosság valamivel kevesebb, mint egynegyede (24,2 százaléka) volt magyar. 2011-re 23,6 százalékra csökkent a magyarok aránya: ekkor 1229 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ma 1227 (2019).

A római katolikus templom

A 2008/2009-es iskolai évig minden évfolyamon volt önálló magyar osztály, ám ekkor az elemi osztályosok létszámának csökkenése miatt három tanerősre csökkent a magyar elemi oktatás. A magyar elemi tagozat külön épületben – a régi református felekezeti iskolában – működik, ahol a magyar diákok csak magukban vannak, így az anyanyelv használata sokkal intenzívebb, mint többségi román iskolai környezetben.(…) A magyar elemi két önálló és egy összevont osztállyal működik. (…) A magyar felső tagozaton jelenleg 11 ötödikes, 19 hetedikes és 11 nyolcadikos magyar diák van, mindannyian önálló osztályokban tanulnak (…). Hatodik osztályosok nincsenek: abban a generációban kevesen voltak (…). A magyar tagozaton tanító pedagógusok többsége szakképzett: a három tanító közül kettő egyetemet végzett, egynek tanítóképzői képesítése van. (…). A román tagozaton a diákoknak valamivel több mint fele roma. A magyar tagozaton nem tanulnak romák, mert román anyanyelvűnek vallják magukat. (2017)

Az aranyosegerbegyi református egyházon belüli kisebb-nagyobb viszályok ellenére a település példásan ápolja a múlt emlékeit. Azonban az 1700-as évekből származó református templom, és a régi templomából átmenekített emlékek jelzik, hogy ez nem volt mindig így. A gyülekezet története nagyjából azonos a falu megalakulásának történetével, de az egyház a vagyonát csak 1617-ben kapta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől. Abból az időből származó feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már akkor voltak a településen román ajkú lakosok is, és attól kezdve folyamatosan változik a lakosság nemzetiségi megoszlása. A történelmi viszontagságok ellenére az itteni magyar lakosság megőrizte nemzeti öntudatát, és a továbbiakban is erre minden remény megvan. A református templomot 1799-ben szentelték fel, a gyülekezetnek már akkor kórusa volt, ám „hivatalosan” csak mintegy 130 éve működik. A település megszervezte a magyar kórusok találkozóját, amelyen tíz település kórusai szerepeltek. Igen örvendetes volt, hogy közöttük volt az aranyosegerbegyi gyermekkórus is, ami biztosítéka a kórusmozgalom folytatásának (2014).

A település magyar közössége egy magyar ház létrehozását és Bethlen Gábor fejedelem tiszteletére egy szobor állítását tűzte ki feladatául, amit azóta már meg is valósított, mégpedig a Reformáció 500. évfordulója tiszteletére. Bethlen Gábor kőtalapzaton álló, bronzból készült mellszobrát, Vetró András szobrászművész alkotását, akinek vallomása szerint a munka során „népünk gazdagításának érzése hatotta át”, a parókia udvarán állították fel. EkkorCsernáczki Andrea aranyosegerbegyi pedagógus arra emlékeztetett, hogy „Bethlen Gábor fejedelem 1617-ben a falunak vásártartási jogot, a helyi református egyháznak pedig területet adományozott templomépítésre, működésének támogatására.”„Bethlen Gábor és a reformáció elválaszthatatlan egymástól. Bethlen Gábor kiváló politikus és stratéga volt, aki pártolta a művészetet és az oktatást, s olyan időszakban vezette Erdélyt, amelyet később Erdély aranykorának neveztek” – méltatta az erdélyi fejedelmet Barabás János konzul.

A Tordai Hagyományőrző Bizottság és a helyi együttműködő szervezetek eddig két olyan helyet fedeztek fel Aranyosegerbegyen, ahol elesett honvédek nyugszanak. Az eddig előkerült honvédsír adatok alapján kopjafás emlékoszlopot állítottak a református templomkertben a templom falára pedig 2005-ben az elesettek nevét tartalmazó emléktáblát. A református temetőben obeliszk emlékeztet a 60 elesett hősre, akiket egy tömegsírban temettek el.


„Nagyon köszönöm a válaszokat. Meghatódtam, örültem. Anno, bár nem volt tananyag, ’Erdély aranykora’ mindig szerepelt az én előadásaim között is. A nagyszüleim és a szüleim, 1944-ben menekültek a mai Magyarország területére, vasutasok voltak, Szolnokon telepedtek le. A rokonság meghalt, illetve szétszóródott. Azért még vannak unokatestvéreim Zsibón, Nagyenyeden és Egerbegyen is. Amikor ott jártunk – bár még nagyon gyermek voltam – csak a folyócskára emlékszem, s arra, hogy milyen hittel, büszkeséggel ment a Nagymamám az Ő templomába, ahol megkeresztelték. Nekem nagy örömet okoztak a hely felidézésével, kívánom, másoknak is jusson ugyanez!” – írja dr. Varga Istvánné, Veres Emma.


Charta XXI./ Suzana Guoth, Szabadsag.ro, MTVA, Youtube, Veres Emma [dr. Varga Isvánné], Wikipédia

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.