CHARTA XXI. – MAGYARDIÓSZEG – KiMitTud (52.)

Neve szlovákul Veľký Diosek, amely ma Diószeg városrésze, 1943-ig önálló község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban. Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik. 2001-ben Diószeg városnak 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt.

1252-ben IV. Béla oklevelében említik először. Nevét onnan kapta, hogy a falu területén sok volt a diófa. 1301-ben Dudvág Miklós a település fölesura. 1337-ben Nagy Lajos király hívének Oros Péternek adta. 1530-ban a török egy rajtaütés során felégette. 1553-ban 22 adózó porta állt a faluban, mely a rend feloszlatásáig budai klarisszák birtokában volt. Ezután egyházi birtok, majd az Erdődy család vásárolta meg, később az Eszterházyaké. 1582-ben Diószeg városi rangot nyert, a 17. században pedig vásártartási ás vámszedési privilégiumokat kapott.

A Brinza-kereszt az egykori Magyar- és Nemet-Diószeg határán

Külön érdekessége a Charta XXI. által meghirdetett versenynek, hogy – bár korábban érintették a magyar alapítású település történetét – külön kitértek a létezett Németdiószeg emléke felidézésére is Danter Izabella, Pozsonyban élő történész, muzeológus dolgozata és más források felhasználásával. Így „nyertünk” egy másik települést a trianoni veszteséglistában. 1786–87-ben a magyar lakosságú Diószegtől mintegy 5 km-re fekvő Újhelyen németek telepedtek le. Az első évben 47 család, a következő évben pedig 14 család talált itt új otthonra, akik – hasonlóan a magyarokhoz – földművesek, illetve a földműveléssel kapcsolatos mesterségeket bíró emberek voltak. A hatóságok az 1853. október 23-i rendelettel helyt adtak a németek félévszázados törekvésének, engedélyezték számukra a magyar községtől való elválást, és Magyardiószeg mellett önálló községként a Németdiószeg néven való működést. 1856-ban elkészült a falu északi részén a helyi német kultúregyesület támogatásával az új iskola épülete. Az anyanyelvi oktatás mellett biztosították számukra a magyardiószegi római katolikus templomban a német nyelvű istentiszteletet is. Az 1870-ben végzett népszámlálás adatai szerint Magyardiószegen 214 lakóházban 1678 lakos élt, akiknek túlnyomó többsége római katolikus vallású volt, a mintegy 60 zsidó családon kívül ágostai, illetve helvét vallásúnak csupán 24 személy tartotta magát. Ugyanakkor Németdiószeg házainak száma 73, lakosainak száma pedig 550, akik közül a római katolikus vallásúak mellett 28 zsidó személy élt. Az 1900-as statisztikai adatok szerint Magyardiószeg 2722 lakosának 82,2%-a magyar és 12,2%-a szlovák nemzetiségű volt. Ekkor Németdiószegnek összesen 737 lakosa volt, aminek több mint 50%–át a németek alkották, a lakosság 35,7%-át a magyarok és 6,8%-át a szlovákok tették ki. Az első világháborút követően a lakosság száma dinamikusan növekedett, ami egyúttal jelentős nemzetiségi arányváltozást is hozott magával. Számottevően növekedett a szlovák ajkú lakosok száma, elsősorban a kínálkozó jó munkalehetőségek (cukorgyár és annak gazdaságai) vonzották ide a környékbeli szlovák falvak lakosságát. A község díjmentesen átengedte az óvoda épületét a megalakuló szlovák iskola számára. „Magyardiószegen a magyar helyi közművelődési bizottság 1927-ben alakult meg, amely a helyi plébános és igazgató-tanító vezetésével rendszeresen szervezett politikai, gazdasági, kulturális és történelmi témájú ismeretterjesztő előadásokat. A magyardiószegi magyar helyi közművelődési bizottság mellett a helyi szlovák nemzetiség számára is alakult hasonló céllal bizottság Alexander Èederle állami iskolai tanító vezetésével. Németdiószegen pedig szintén e két nemzetiség szervezte meg a helyi közművelődési bizottságot. E három nemzetiség mellett Magyardiószegen szép számmal éltek cigányok, akik a lakosság csaknem 10%-át alkották, s magukat magyarnak vallották. 1938 novemberében a magyar iskola tanulóinak száma 489, a szlovák állami iskola tanulóinak száma 330 volt. Az akkor beállt politikai változások eredményeképpen a magyardiószegi szlovák iskolát a szlovák állam területére evakuálták, tanulóit pedig 1945-ig a helyi magyar tannyelvű iskolába íratták. Több olyan helyi példa ismert az 1940-es évekből, amikor a szülők annak érdekében, hogy a gyermekük magyar, illetve német osztályban tanulhasson, saját nemzetiségükkel ellentétesen, írásban, tanúk előtt tettek kijelentést arról, hogy gyermekük magyar, illetve német nemzetiségű. A németek kitoloncolása és a magyarok kitelepítése 1946–47-ben Diószeg akkori lakosságát halmozottan érintette. Az 1945–1948 közötti időszakban megvalósult etnikai tisztogatás a település lakosságának nemzetiségi összetételében gyökeres változást hozott, melynek hatása máig megnyilvánul. A második világháború befejezése után a helyi magyar és német tannyelvű iskolát a galántai tanfelügyelőség rendelete alapján megszüntették, és a szlovák tannyelvű állami iskola kötelékébe sorolták. 1945 után több hullámban és több irányból érkeztek a községbe szlovák nemzetiségű új lakosok.

1943-ban létrehozták Magyardiószegen az első hazai gyorsfagyasztó üzemet, melynek az abrudnányai születésű Török Gábor vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora lett a vezetője. 1947-ben irányításával indult meg a mirelit gyorsfagyasztó üzem működése; létrehozásához és gyártási technológiájának kidolgozásához alapvető kutatásokkal járult hozzá, melyek lehetővé tették nagyüzemmé fejlesztését. 1949-ben az Országos Közellátási Hivatalhoz helyezték át, és a tartósító és húsipari főosztály vezetője lett, majd közellátási tanácsos. Ugyanebben az évben megbízták az Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet kutatóintézetté történő átszervezésével és vezetésével.

Szalay Sándor 1929. augusztus 3-án született Magyardiószegen. A háború miatt iskoláit nem tudta befejezni, élete is elég viszontagságosan alakult. 1947-ben kitelepítették Csehszlovákiából ekkor került Magyarországra. Baján elvégezte a tanítóképzőt, és 1950. szeptember 1-jétől kezdett tanítani. 11 évet töltött tanyasi iskolákban. Az Ő nevéhez fűződik az első országos tanyasi és általános iskolai kollégium megszervezése.

Címképen: Magyardiószeg római katolikus temploma – Fotó: Charta XXI.

Charta XXI./ Suzana Guoth, Danter Izabella, Simó Márton – https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/archive/1174.pdf , Wikipédia

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.