CHARTA XXI.- FAKÓVEZEKÉNY – KiMitTud (49.)

Szlovák neve Plavé Vozokany, korábban Fako Vozokany, község a Felvidéken, a mai Szlovákia Nyitrai kerületének Lévai járásában. A régészeti leletek tanúsága szerint már a római korban barbár település állt a helyén. 1327-ben említik először “Wezeken” néven.

1339-ben “Wezekyn”, 1470-ben “Fakovezeken” a neve az írott forrásokban.
Kezdetben helyi nemeseké, később a Váradi és Kelecsényi családoké, 1746-tól a Hunyadi-, majd az Ordódy-család birtoka. 1534-ben 6 portával adózott. A 17. század elején elpusztította a török, 1657-ben pedig hosszabb időre lakatlan lett. 1683-ban említik evangélikus iskoláját, melynek első tanára Laurentius János volt.

A Kürthy-kastély maradványai – Fotó: Kestelyok.hu

A falu lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, ekkor két malom és hét kovács is működött itt. 1720-ban malma és 21 adózója volt. 1828-ban 71 házában 481 lakos élt. 1910-ben 932-en, túlnyomórészt magyarok lakták (93%). 2001-ben 864 lakosából 841 szlovák volt. 2011-ben 900 lakosából 717 szlovák. Becsült népessége ma 792 fő, ebből 6 magyar.

Marhavagon előtt a deportálásra váró felvidékiek

A felvidéki magyarság legszomorúbb sorsfordulója a második világháborút követő korszak volt. A fegyverek elhallgatását sajnos újabb fájdalom és a reménytelenség követte, a lakosságcser a fakóvezekényiek egy részét is érintette. Özv. Balázskovics Lászlóné Dalmady Rózsa így emlékszik: „A szélrózsa minden irányába széthordták bennünket. Szeretném ezt a tragikusnak mondható múltat fölidézni. Azt a keveset, amire emlékszem. 1941. január 4-én Fakóvezekényben születtem. Apám már [akkor már] tizenkét éve eltávozott közülünk. Anyám, Dalmady Jánosné Nagy Amália Karolin 1910. január 18-án Bori községben született. Kora gyerekkoromtól én is Boriban laktam, míg a kitelepítés el nem szakított falumtól és a falu összes lakójától. Szinte mindenki rokon volt, mivel elég népes volt a család. (…) Anyám 93 évesen bizony nem szívesen emlékszik vissza az akkori eseményekre. De ha eszébe jut, felidézi a múltat. Apám fiatalon is makacs magyar volt, és az maradt haláláig. Hadd idézzek a kitelepítéskor elhangzott szavaiból: „Inkább lesznek a gyerekeim buta magyarok, de ne legyenek okos tótok!”. Ezzel senkit nem szándékozom megsérteni, de érthető volt a fölháborodása. Anyám, 93 éves, kilenc saját és két idegen gyereket nevelt fel. Jómagam öt éve özvegy vagyok. Egy fiam, menyem, egy harmadéves főiskolás leány- és egy 13 éves fiúunokám van. Ők a büszkeségeim. Szabad időmben verseket írok férjem halála óta, mert egyedül élek.” (In: Csáky Károly, Felvidék.ma/2015.05.23)

A község nevezetességei közé tartozik az evangélikus templom, amely 1782-ben épült, tornyát 1837-ben emelték. A 17. században épült Kürthy-kastélyból, amelyet 1868-ban átépítettek a Hunyadiak, mára csak egy faldarab maradt – mintha egy itt felejtett díszlet lenne egy filmforgatásból.

Címképen: a fakóvezekényi református templom

Charta XXI/ Zsuzsa Prigli, Velemjaro.sk, Kastelyok.eu/felvidek, A visszatért Felvidék adattár a (Budapest, 1939)

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.