A kevésbé híres vagy hírhedt felmenőknek köszönhető, hogy mi most itt vagyunk. És az élet cseppet sem veszélytelen üzem. Mert jó lenne megmaradni. Az az érzésem, bár olyan kihívásokkal találkozom nap mint nap, amelyek képesek felülírni minden szabályt és beidegződést, hogy léteznek azok az alapelvek, amelyeket már 1918-ban leírtak a közterekre kihelyezett szórólapokon.

Ilyeneket olvasunk több mint száz év múltán: ne látogassunk olyan lakásokat, ahol a ragályos betegségben szenvedők tartózkodnak, lehetőleg tartsuk távol magunkat a tömeges összejövetelektől, csak a legnagyobb szükség esetén utazzunk tömegszállítási járműveken, óvakodjunk a testi közeledéstől, a kézfogástól (is), viseljünk szájmaszkot, vagy legalább tartsunk zsebkendőt köhögéskor és tüsszentéskor a szánk és az orrunk elé, öblögessünk szájfertőtlenítő szerrel és mossunk kezet, valahányszor kint járunk, és akkor is, ha idegen tárgyakat érintünk… Tovább

Simó Márton/ Hargita Népe