Románul Remetea Oașului, falu Romániában, Szatmár megyében. Közigazgatásilag ma Avasújvároshoz tartozik, attól északra, Kányaháza és Rózsapallag között, a Túr bal partján fekszik. A település határához tartozott Remecsora puszta is. A falu nevét 1419-ben említették először az oklevelekben Remeteszeg alakban.

1547-ben mikor a Csaholyi család fiú ága kihalt, a Csaholyi lányokat fiúsították, s beiktatták őket az egész birtokba. A Csaholyiak mellett 1461-ben Bélteki Mihály, 1470-ben Csató Gergely, 1548-ban Pálfalvy Burián László és Remetry Lőrincz, 1569-ben Prépostváry Bálint és István és Sulyok Katalin 1592-ben Szentmiklósi Pongrácz Gáspár is birtokos volt itt, 1627-ben pedig Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége Tarjányi Margit kapott rá királyi adományt.

A XVII. században székelyek telepedtek le a faluban, s az ő utódaik éltek itt még a XX. század elején is. A XVIII. században birtokosok a gróf Teleki, báró Vécsey, báró Wesselényi, Fogarassy, Kölcsey és Rhédey, majd pedig a gróf Károlyi, báró Horváth, gróf Karcsay, Haller, Kende, Kovács, Dobay, Bagossy és Boross családok.

Lakossága – jelenlegi becslés szerint – 561 fő, ebből 537 magyar (2017).

Kőszegremete helynevei közül ismert volt Bélavára, Méregmező és Szulejmán-szer.
A faluba leginkább ősszel érkeznek turisták, hiszen itt Széchenyi-emlékmű található. A Széchenyi-emlékoszlopot 1860-ben, a gróf halálát követően egy évvel állíttatta Kőszegremete református magyarsága.

Charta XXI/ Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája 4. kötet. Szilágy vármegye községeinek története L-Z (1902); Magyar Zoltán: Erdélyi népmondák 2. (Marosvásárhely, 2011). In: XXIII. Avassági népmondák

Élő Székelyföld Munkacsoport