TÁJ- ÉS KULTÚRTÖRTÉNET KÉPEKBEN – ZAKARIÁS ERZSÉBET KÖNYVÉRŐL

A képi ábrázolásnak több évezredes hagyománya van, a vizuális történetmesélésnek úgyszintén, főként akkor, ha az újabb keletű fotográfiát, illetve a filmművészetet is ide számítjuk. Elmondható azonban, hogy ma a vizuális szennyezettség korában élünk, amikor alig-alig vagyunk képesek a látottakból kihámozni a valóban értékeset és a maradandót. Zakariás Erzsébet néprajzkutató és színháztörténész figyelme azonban most, amikor az 1853 és 1945 közötti időszak felé fordult metszeteket, kőnyomatokat, fényképeket válogatva, és irányít minket is ebben az új könyvben, amelyet egy többállomásos körút során péntek este a székelyudvarhelyi érdeklődőknek is bemutatott.

A székelyudvarhelyi könyvbemutató közönsége

“Azzal a reménnyel bocsátom útjára ezt a gyűjteményt, hogy minden, a környezete iránt érdeklődő ember talál magának benne csodálnivalót vagy hasznos vizuális információt, amely esetleg további ke­resgélésre, kutatásra ösztönzi, valamint hogy minden olvasat, minden egyes személyes meg­kö­ze­lítés egy-egy új szellemi kalandot vagy élményt jelent majd mindazok szá­mára, akik a kötetet kézbe veszik, és annak alapján kedvet kapnak a weboldalon található vizuális tartalom tanul­mányozására is” – vallja a szerző.

Tulajdonképpen mellékterméknek, a még nem is igazán létező műfaj, a vizuális történetírás útkeresésének tartja. A munka kiindulási lendületét Teofil Bugnariu (1905-1992), a kolozsvári Egyetemi Könyvtár korábbi főkönyvtárosának kutatása jelentette, aki azt a megbízást kapta annak idején, hogy állítsa össze a magyar folyóiratok román néprajzi témájú bibliográfiáját. Ez a bibliográfia azonban nem kerülhetett be akkor a román kiadványba, Bugnariu cédulái fiókban maradtak. A jegyzeteket lapozva felfigyelt arra, hogy kép is tartozott a kijegyzetelt szöveghez. Néprajzosként eredt a képek nyomába a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, az Akadémiai Könyvtárban, illetve Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban, de azzal szembesült, hogy a – kizárólag Budapesten megjelent – képes újságokban sok más kapcsolódó illusztráció is található, és az általa összegyűjtött, pontosabban digitalizált képi anyag így egy év alatt mintegy 3600-ra duzzadt.

Előbb arra gondolt, hogy egy nyolckötetes sorozatot kellene ebből szerkesztenie, majd kiszűrte azokat az illusztrációkat, amelyek nem a mai Románia területére vonatkoznak, ám így is két és félezernyi kép maradt.

Bukarest (1888)

Az ötletet felkarolta a Hagyományok Háza és támogatta egy 440 oldalas album kiadását. Az elegáns és igényes kötet aztán a kolozsvári EXIT Kiadó gondozásában látott napvilágot a közelmúltban. Azzal, hogy a kísérőszöveg román és angol nyelven is az illusztrációk mellé került, nagy gesztust tett a Kárpátokon kívül élőknek, és ugyanakkor ezeket az információkat behelyezte a nemzetközi információáramlásba, hiszen így másutt is érthető minden lényeges, de ugyanakkor a  kepekkonyve.hagyomanyokhaza.hu domain alatt fellelhető és interaktív módon megtekinthető a tizenkét fejezet (tematika) mentén felbontott üzenet.

Janku Ábrahám/ Avram Iancu (1873)

Elmondta, hogy nem tekinti befejezettnek a kutatást, hiszen ilyen hozzáállással az adott időszakból egyéb ábrázolásokat is össze lehetne gereblyézni erdélyi kiadványokból. Sok épület, táj, foglalkozás változott az elmúlt bő másfélszáz év során, rengeteg érték eltűnt, viszont a képek lényegi tartalma a kultúra bármely területén munkálkodó számára kézenfekvő. Valóban közkincs. És nem kell kizárólag tudományos hasznosításra gondolni, hanem a mindennapok szintén is elterjedhet és beidegződhet az új generációk és a máshonnan betelepedők tudatába a képekbe kódolt üzenet.


Zakariás Erzsébet

Néprajzi szakíró, művelődéstörténész. Baróton érettségizett 1975-ben, majd géptervezői technikumot végzett Kolozsváron (1978), ezt követően 1984-ben a Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkarán magyar–orosz szakos diplomát szerzett. 1999-ben néprajzból doktorált. Testvérbátyjával együtt alapítója volt a Harmat együttesnek, amely 1973-ban a Siculus fesztiválon alkotói nagydíjat, előadói nagydíjat és népszerűségi díjat nyert. Az együttesről 1980-ig több televíziós és rádiófelvételt készítettek (Ifjúmunkás Matinék, Kaláka), koncertjeiket a Came­rata Transilvanica, a Micron és a Metropol együttesekkel szervezték. Önálló kislemezük is készült. 1977-től Regösök zenekar néven részt vettek az erdélyi táncház-mozgalom elindításában (Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Temesvár). Nevéhez fűződik a kolozsvári Vasas táncház létrehozása. Erdély-szerte tanított táncot és éneket az induló táncházakban, valamint a Román Televízió Kaláka-műsoraiban. Rövid ideig műszaki tervező volt a sepsiszentgyörgyi IAME gyárban (1978–79); majd tanár Egerpatakon (1984–85, 1986–89) és Barátoson (1985–86), fordító a sepsiszentgyörgyi IMASA gyárban (1989–90). 1990-től a kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, könyvtárosa. 1993–2003 között a kolozsvári Waldorf iskolában, majd 2003–2007 között a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban magyar nyelv- és irodalom szakos tanár. 2007-től a Román Akadémia kolozsvári Folklórarchívumának kutatója.Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban megjelent jelentősebb néprajzi tanulmányai: Közelítések a hiedelem fogalmának körvonalazásához (in: Ember és világ. Buk. 1986); Az erdővidéki terhes asszony tabui a múltban (in: Korunk Évkönyv 1986–87); Divatjamúlt udvarlási szokások Erdővidéken (in: A Hét Évkönyve, Buk. 1989); Boszorkányok Erdőfülében (in: KJNT Évkönyve 1. Kv. 1992); Népélet és szexualitás (Korunk 1993/2); Mit ér az ember, ha néprajzos? (Korunk 1993/8); A közvélemény mint hatalom (Korunk 1993/10); A születés körüli néphagyományok Erdővidéken (in: Népismereti Dolgozatok 1994); Útmenti keresztek Baróton (in: KJNT Évkönyve 2. Kv. 1994); Asszonymunkák Erdőfülében (in: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére. II. Különnyomat. Szentendre 1995); Vallásosság az emberélet fordulóihoz fűződő szokásokban Erdőfülében (in: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Debrecen–Veszprém 1997); Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról (in: A táplálkozáskultúra változásai a 18–20. században. Kalocsa 1997); Asszonyok Erdővidék változó társadalmában (Látó 1997/1); A női testnedvek a hagyományos magyar népi hiedelemvilágban, különös tekintettel Erdővidékre (Korunk 2007/8). Források: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (RMIL V., Kriterion, Kolozsvár, 2010), Kriza János Néprajzi Társaság.


Lőrincz Ildikó művészettörténésszel a székelyudvarhelyi találkozón

Talán az sem ártott volna, ha német nyelvű kísérőszöveget is mellékel az évszázadokon át mellettünk létezett szász és sváb néprétegek iránti tisztelet, az együttélés és a közös értékteremtés jelzéseként. Ha készít majd valaki más – vagy Zakariás Erzsébet – főleg erdélyi kiadványok alapján egy ilyen válogatott képgyűjteményt, jó lesz majd figyelnie erre a fontos vetületre is.

Képek könyve. Táj- és kultúrtörténet képekben/ Cartea imaginilor / The book of pictures. 440 old., 21,5 x 27 cm. Ára: 99 lej.

Gyulafehérvár (1868)
Benkő József szülőháza (Bardóc, Udvarhely vármegye)

A könyvbemutatón készült fotók Simó Márton felvételei, a régi illusztrációkat a Képek könyvéből, illetőleg a Hagyományok Háza archívumából vettük.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

AZ EXIT KIADÓ HONLAPJA

HAGYOMÁNYOK HÁZA

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.