ZETELAKA – A GLT-EST MEGHÍVOTTJA NAGYÁLMOS ILDIKÓ VOLT

Jó alkalmak a zetelaki kultúrotthonban szervezett találkozások. Dimén Csilla magyartanárnő és lelkes segítői nagyjából két esztendeje láttak hozzá, hogy rendhagyó és ugyanakkor hagyományteremtő találkozások alkalmával életről, helyről, sikerről, jövőképről beszélgessenek a meghívottakkal.

A GLT megfejtése egyszerű, többször is találkozhattunk vele a nagyközségben e programsorozattal: GEREBLYE, LAPÁT, TALICSKA. Nagy figyelemmel és következesen kell összegereblyézni az értékeket, hogy fel lehessen lapátolni a talicskára, amellyel oda tolhatjuk a „hozadékot” a házunk táján, ahol arra szükség van és hasznosul. Olyan környékbeli előadókat látnak vendégül a kultúrház színpadán, akik már túl vannak a „nagy utazáson” és sikerült példaértékű, példát mutató kezdeményezésekkel kitűnniük az átlagból, akik fantáziátlanul úgy gondolják, hogy idehaza nem érdemes, s ha mégis, akkor nagyon nehéz. Mindenképp üdvözlendő a kezdeményezés, hiszen így segíthetik a fiatalokat a pályaválasztásban, az itthoni életre való felkészülésben.

Ily módon Nagyálmos Ildikó költő, újságíró, a Hargita Népe munkatársa is kitűnő „alany” volt. Az egybegyűltek – a tanárnő, a helyi iskola jelenlegi felső tagozatosai, középiskolások, illetve „idősebb” fiatalok, elég szép számban, mintegy ötvenen – laza és kötetlen előadást hallgathattak.

Nagyálmos rövid és hosszabb útra keléseiről beszélt, a helyszínekről, ahol korábban hosszabb-rövidebb ideig élt és dolgozott. Nagyváradi, aradi, temesvári emlékeket idézett, és azt az örökös készülődést, amely mindig visszahozta Udvarhelyszékre. Elmondta, hogy a versírás számára a Napsugár című gyermeklap jóvoltából, ténylegesen Kányádi Sándor biztatására kezdődött. Ez a gyermekvers és a gyermekeknek írt versekre vonatkozik. Ma is rendszeres munkatársa a méltán népszerű és magas példányszámú gyermeklapnak. Vannak nagyoknak írt versei, kötetei, amelyek szépen sorakoznak, de pillanatnyilag a legkedvesebb az utolsó, a karácsony táján megjelent Papírtáj (alcíme: Panna harmadik könyve), amely még nem „futotta” ki magát, hiszen a közeljövőben is több élő meghívást kell teljesítenie vele. Kérdeztek a fiatalok. Többek között arról is, hogy mi a titka a versírásnak.

„A nagyoknak való versért meg kell szenvedni, élni kell ahhoz, hogy annyira fájjon az a ’valami’, hogy versbe kívánkozzék. A gyermekvers, az más. Bármikor írhatok ilyet, hiszen megvannak az állandó tematikák és az elvárások. Könnyednek, játékosnak kell lennie. És nem lehet egyik sem túl hosszú. Panna lányomon tesztelem, ki nem állhatja a nagyon hosszú verseket – lassan már kamaszkorúvá fejlődik –, ő az első és legfőbb kritikusom. Most zajlik egy olyan kísérlet, ami eléggé izgalmas, hogy előre ideadott rajzokhoz kell megírnom az új Napsugárverseket. Sikerült már ilyent is írnom.”

Aztán az is kiderült, hogy „nagyon szép vidéken élünk, ami akkor mutatkozik meg igazán, ha valahonnan hazaérkezik az ember”. Érdemes ezt másnak is tudnia, a fiatalnak főként, aki útra készül, de a peregrináció azért van elsősorban, hogy visszatérve gazdagítsuk majd az otthont.

Hogy volt-e versíró a jelenlevők között? Nyilvánvaló, hogy volt. Lehetett. Van. És hátha ez a mostani beszélgetés erősítette meg bennük az alkotói szándékot és adott annyi bátorságot, hogy előbb-utóbb kilépjenek az olvasók elé. Így megy a költészet által elébb a világ.

A szerző felvételei

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.