CHARTA XXI. – TŐRE – KiMitTud (35.)

Szlovákul Turá, község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Kis- és Nagytőre egyesítésével jött létre. Lévától 16 km-re délnyugatra, a Garam jobb partján található. A régészeti leletek tanúsága szerint területén az újkőkorszakban a vonaldíszes kultúra, a bronzkorban pedig a hévmagyarádi kultúra települése állt itt.

Tőrét 1264-ben „Ture” alakban említik először a korabeli források. 1324-ben „Thure”, 1325-ben „Tewre”, 1327-ben „Ture” alakban említik. 1302-ben az Arsányi, Miskolc-Bés, Simonyi családok és helyi nemesek birtokolták. A 16. században a Batthyány, majd a Szentiványi, Mednyánszky és Majláth családok a fő birtokosai. 1534-ben 11 portája volt. 1601-ben két kúria és 37 ház állt a faluban. 1720-ban 12 adózója volt. 1828-ban 43 házában 286 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Kistőre Tőre határában fejlődött ki, 1411-ben bukkan fel először „Kis Teöre” alakban. A Simonyi család birtokolta. 1534-ben 7 portája állt. 1601-ben 2 kúriája és 37 háza volt. 1828-ban 19 házában 119 lakos élt.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

1880-ban Kistőre 89 lakosából 77 magyar és 9 szlovák anyanyelvű, Nagytőre 378 lakosából 347 magyar és 25 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 462 lakosából 406 magyar és 49 szlovák anyanyelvű. 1900-ban 531 lakosából 466 magyar és 62 szlovák. 1910-ben 495 lakosából 489 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 496 lakosából 481 magyar és 14 csehszlovák (!). 1941-ben 372 magyar ált itt. 1991-ben 254 lakosából 174 magyar és 77 szlovák volt. 2011-ben 228 lakosából 129 magyar és 97 szlovák lakosa volt.

Nagytőrén született 1847-ben Szelestey Károly (mh. 1912) magyar királyi csendőralezredes, vezérőrnagy.

Itt született Taubinger Zoltán néven 1889. augusztus 28-án Tőrey Zoltán (mh. 1958) filmproducer, a Magyar Film Iroda vezérigazgatója. Körmöcbányán járt az állami főreáliskolába.

Jogtudományi doktorátust a kolozsvári tudományegyetemen, kereskedelmi oklevelet a lipcsei Handelshochschulén szerzett. Végigküzdötte az I. világháborút és mint tartalékos tüzérfőhadnagy szerelt le. 1917-ben a Pénzügyminisztérium VIII/A. főosztályában a Dohányjövedéki Központ igazgatóságánál fogalmazó volt, ahonnan 1921-ben került át a Magyar Távirati Iroda érdekköréhez tartozó Magyar Országos Tudósító Rt-hez, amelynek ügyvezető igazgatója, 1926-ban pedig felelős szerkesztője lett. 1926-ban az MTI-hez tartozó Magyar Film Iroda Rt. igazgatója lett és 1931 végéig e két tisztséget párhuzamosan ellátta. A filmgyártás körül szerzett érdemeiért 1937-ben kormányfőtanácsos lett, 1943 októberében a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta.

A Színház- és Filmművészeti Kamara megalakulásakor a filmfőosztály alelnöke lett. 1944. október 18-án a nyilasok leváltották az MFI éléről, mégis 1945-ben az Igazolóbizottság a németek és a nyilasok irányában viselt engedékeny, határozatlan magatartása miatt örökre eltiltotta. 1945-ös perében tanúként hallgatták ki Herczeg Ferencet, Csathó Kálmánt, Major Tamást, Haeffler Istvánt, dr. Vitéz Miklósnét, akiknek egy része ártatlansága mellett szólalt meg. Pere végén, melyben Kálló Vilmos (1909-1974), filmszínház-igazgató, híradó szerkesztővel együtt azzal vádolták, hogy teret engedett a hazug náci híradós propagandának és hamis filmet készíttetett a katyni mészárlásról, végül felmentették. Ezután 1946-ban az Erzsébetvárosi Filmszínház Kft. ügyvezetője lett, majd útkaparóként dolgozott, halálakor telepvezető volt.

A Magyar Film című lap borítója (II. évf., 1940/26)

Egyéb tevékenységei mellett mintegy húsz magyar film producereként tevékenykedett: Szenzáció! (1936, Gál Ernővel), Zsiga bácsi (1940), Így játsztok ti! (1940), Cigarettafüst (1941), Film a filmről (1941), Három csengő (1941), Az ördög nem alszik (1941), Fehér veszedelem (1941), Premier a Nemzetiben (1941), Dr. Kovács István (1941), Jujj! – Nem kell megijedni! (1941), Tangóharmonika-parádé (1942), Szakítani nehéz dolog (1942), Házassággal kezdődik (1943), Kölcsönadott élet (1943), Féltékenység (1943), A látszat csal (1943), Szerelmes szívek (1944, Lippay Istvánnéval), Makkhetes (1944).

Címkép: utca Tőrén – Fotó: Charta XXI.

Charta XXI./ Simó Márton, Filmlexikon, Hangosfilm.hu, Wikipédia

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.