Neve románul Pipea, németül Wepeschdorf, szászul Wepeschdref, falu Romániában, Maros megyében. Segesvártól 12 km-re északra, Cikmántortól délre fekszik, Szásznádas községhez tartozik. Nevét 1325-ben Pype néven említették először mint a Szalók nemzetség tagjainak birtokát. Ekkor az e nemzetséghez tartozó Simon bán fiai osztoztak meg rajta.

Későbbi névváltozatai: 1344-ben p. Pype, 1466-ban Pipe, 1550-ben Pype, 1808-ban Pipe, aliis Pipa, 1888-ban Pipe, Pipin, Wepesdorf, 1913-ban Pipe, 1909-ben Pipia, Wepeschdorf.
1537-ben egy fennmaradt oklevél szerint a Szalók nem beli Cikmántori Darlaszi Joga Pype-i jobbágytelkét (Demetertől lakott) bethleni Farkasnak adta cserébe. 1550-ben Pype birtokosa Eczeli Tabiási János volt.

1910-ben 336, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Egykori lakosainak nagy része Szásznádasra költözött. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. 1992-ben 105 lakosából 99 magyar, 5 cigány, 1 román volt, közülük 90 unitárius. A falu boráról és gyümölcséről volt híres. 2011-re lakossága 68 főre apadt. A becslések szerint jelenleg 44 lakosa van (2017).

Itt született Gyulai Zoltán (1887-1968) fizikus, akinek emlékét az unitárius templomban márványtábla őrzi. Unitárius kisnemesi család sarja (a család előneve: árkosi). Apja a falu kántortanítója volt, szűkös anyagi körülmények közt éltek, tizenegyen voltak testvérek. Az elemit a falu iskolájában járta, a középiskolát Tordán kezdte el, majd a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatta, ott is érettségizett 1906-ban. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem matematika–fizika szakán végezte. Tagl Károly professzor figyelt fel elsőként a fiatal Gyulai Zoltán tehetségére, 1912-ben kinevezték tanársegédnek. 1914-ben katonai szolgálatra hívták be, az orosz hadifogságból 1922-ben tért haza. A Szegedre átköltöztetett I. Ferenc József Tudományegyetemen doktorált, ugyanott lett tanársegéd, s fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán. 1924-től 1926-ig a göttingeni fizikai intézetben dolgozott, ahol fotoelektromos kutatásokkal foglalkozott, és a röntgensugárzás hatásait tanulmányozta. Szegedre visszatérve, Az elektronok és ionok tana kísérleti alapon című tárgykör magántanára lett. 1935–40 között a debreceni egyetem orvostudományi karán fizikatanár.

A második bécsi döntés után visszatért Kolozsvárra, 1945-ig a tudományegyetemen a kísérleti fizika nyilvános rendes tanára, a kísérleti fizikai intézet igazgatója volt. 1947-ig a Bolyai Tudományegyetem szerződéses tanára volt. 1947-ben Budapestre költözött, itt 1961-ig a Műegyetem tanszékvezető tanára volt. 1961-től haláláig az MTA kristályfizikai kutatócsoportját vezette.

A 2011-ben megjelent falumonográfia kapcsán ezt írta Bölöni Domokos: „Amikor Adorjáni Rudolf Károly tiszteletes úr 1947-ben Pipébe került, éppen a második világháborús sebeket próbálta kiheverni a gyülekezet, és ez nem kis részben sikerült is. Egy évtized múltán, amikor szolgálati helyet változtatott, 368 lelkes, erős közösséget hagyott utódjára. (…) A néphagyomány szerint a falu neve onnan ered, hogy lakott ott egy erdőpásztor, aki pipét lopott. Fiai elszaporodtak, falut alapítottak, de a lopott libáról Pipének mondták a helyet. Sokan köszörülték a nyelvüket emiatt a pipeieken. De azok sem maradtak adósak a csípős válasszal. Amikor például a szászok megkérdezték nagy gúnyosan, hogy hát mikor lesz már a Pipéből lúd, a székelyek azt felelték: – Az bizony csak akkor, amikor Hétúrból nyolc úr lesz!”

Források: Ezer100.ro, Bölöni Domokos: Sokrétegű falumonográfia Pipéről, in: Népújság. 2011. 10. 25, ill. Wikipédia

Élő Székelyföld Munkacsoport