SIMÓ MÁRTON – VÁROSI METEOROLÓGIA

Azt gondoljuk, annyira urbánusak vagyunk, hogy nekünk másfajta időjárás dukál. Folyton arról szólnak a televíziók időjárás-jelentései, amelyekben az odaállított hölgyikék arról győzködnek, hogy nyugodt lelkiismerettel nekivághatunk egy hétvégi kiruccanásnak. Olyanok többnyire ezek a jóslatok, mintha életerős, fiatal, két-három gyerekes, városias környezetben élő családoknak szólnának, akik csak úgy költik a pénzt. És erre a fogyasztásra készítenék csemetéiket is.

Nyavalyákról az időjós-berkekben, s arról, hogy kétmillió ötvenháromezer négyszázharminchárom nyugdíjasnak komoly fájdalmakat okoz a viharos gyorsasággal önmaga ellentétébe átváltó évszak, hogy a mínuszok számukra nem sportolási lehetőséget, hanem folyamatos szorongást és fájdalmakat jelentenek, szó nem esik. Esetleg bejátszanak egy diclofenac-reklámot, csicsás dobozt, valami új kiszerelést, amitől úgy pattog a képernyőn látott öreg, mint az atléta. Senki nem beszél arról, hogy a fagy miatt vagy hetvenötezer kétszáztizenhatan ki se mozdulnak a lakásukból, mert rettegnek a rosszul letisztított járdáktól, amelyek megannyi veszély potenciális forrásai. Majdnem semmit nem rebegnek a képernyőlakó leányzók/ ficsúrok nyáron arról, hogy a strandidő nem kedvez mindenkinek. Mert a városlakót, a fogyasztót részesítik pozitív diszkriminációban. És a heteken át tartó harminc fok feletti hőség exponenciálisan növeli – mondjuk – háromszáznégyezer ötvenegy gazda kárát.

Alig-alig mondták a napokban, hogy mennyire száraz a talaj. A tavaszi tennivalókkal szinte semmit sem foglalkoztak a köz- és az üzleti médiában, pedig beindult titkon a zsongás. Ha nem is annyira exponáltan, de munkálkodnak a falvakban. Ganét hordanak. Például. Nyilvánvaló, hogy hátul és alattomosan azért a logisztika mindentől függetlenül üzemel rendületlenül. Mozgatóit nem érdekli a sár, a szél, a por, a helyi miliő. Hatalmas teherautók róják az utakat, hurcolnak az áruházakba mindenféle portékát, színeset, színtelent, hasznosat és haszontalant.

Mi pedig maradunk, bokáig benne a tavaszi sárban. Hol toronyiránt járva. Hol csak úgy az esőben. Nem mondják, s talán nem tudjuk, hogy ez a tavaszias eső valójában érték. A miénk. És később majd aranyló gyümölcsökben fényesedik. Tudván ez lenne az igazi meteorológia.

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.