Úgy tűnik, manapság állandó farsangot élünk. Ez a fajta szerepjátszás, kettős élet egyre elfogadottabb, egyre természetesebb. Élünk az istenadta természetből, őseink, génjeink, hitünk kincseiből, de azt arra használjuk fel, hogy fügét mutassunk neki. Kifordítunk mindent a fonákjára, és azért harcolunk, hogy jogunk legyen nem normálisnak lenni.

A szabadság is csak arra jó, hogy nemet mondjunk arra, ami igaz, szent, jó és szép. Hogy eldobjuk, pocséknak, lejárt lemeznek tartsuk azt, amiben nevelkedtünk és amiből létezünk. A szavak jelentése elerőtlenedik, a negatív jelentést pozítív csengéssel ruházzuk, fel, és úgy felerősítjük médiás hátszéllel, hogy az könnyedén átmenjen a társadalom mosott agyának ingerküszöbén. Annyira, hogy az legyen a minta, a követendő példa… Tovább

Címkép: Hir.ma

Sebestyén Péter