JÓ VERSEK, JÓ GYERMEKEKNEK

A szerző neve ismerős portálunk és a Hargita Népe olvasói számára, de ismerős a verskedvelő közönség számára is, első kötete közel húsz esztendeje jelent meg, lírájával jelen van a hazai, magyarországi és felvidéki gyermeklapokban, irodalmi folyóiratokban. Legutóbbi gyermekverskötetét Lőrincz József költő méltatja.

A Panna harmadik könyve alcímből sejtjük, hogy gyermekverskötetről van szó, mivel már olvastuk a szerzőtől az előző Panna-könyveket, amelyek gyermekverseket tartalmaztak. Fel se kell ütnünk a könyvet, és gyanúnk erősítést kap Váncsa Mónika gyermekvilágra utaló vidám hangulatú borítóképei által. Ha felnőtt tudattal böngésszük, olvassuk a könyvet, erről még inkább meggyőződünk. Vidám, játékos hangot ütnek meg már az első talányszerű versek. Például a Rejtély: „Nem apukám, nem anyukám, / mégis mindent megtesz értem, / megetet és meg is itat, / helyettem is ő mos fogat, / a leckémet mind ő írja, / kiszolgál, ahogyan bírja, / gondolatom kitalálja, / nem beszél, mert nincsen szája. // Öleli és simogatja / azokat, kit én szeretek, / szerencse, én irányítom / mindennap – a két kezemet”.

A következő vers is ígéretesen vidám hangulatú: „Fára mászni volna jó, / magas almafára,/ ágán lépked egy rigó, / be nem áll a szája. // Hancúroznak víg szelek,/ bokrok között járnak, / zümmög már a kikelet, / bája van a tájnak. // Lepke, dongó, méhecske / szálldos kint a réten, / határtalan kedvüket / most már én is értem.” (Zümmögő).

És ilyen bája, bűbája van a következő verseknek is, a gyermeki tudatnak megfelelő versötletek sorjáznak versről versre. „Fut a tej, fut a tej, kifutott a tej, / hiába szaladunk, úgysem kapjuk el. // Fölösleges becsukni ajtót, ablakot, / Ha már egyszer kifutott, el úgysem kapod.” Könnyű a költő(nő)nek, mert saját édesgyermekéről veszi a mintát, az ötleteket – állapíthatják meg azok, aki közelebbről ismerik a szerzőt. Tényleg szerencsés eset, hisz a költő belülről is jól ismeri a gyermeket, a gyermeki lélek minden moccanását. Nagy empátiával helyezkedik a megnyilvánuló alany helyébe, kiválóan érvényesíti a gyermeki perspektívát: Se itt, se ott, Locsolkodó, Fura féreg, Karácsonykor fény gyúl…, Panni húsvétja, Anyukám türelme, Anyahol, Minden eladó. De úgy is van, hogy a költő külső szemlélőként észleli, ábrázolja a gyermeket, a maga igazi megnyilvánulásaiban: Őszi boly, Ranglétra.

Érzékletesek, szemléletesek, hangulatosak a természetleírások. Talán a szerző saját gyerekkori élményei is belejátszanak egy-egy leírásba. Igen ötletes a kötet címadó verse a Papírtáj, a maga derűs, mozgalmas részletezésével (és a hozzá kapcsolódó illusztráció is, a hajtogatott papírból kihozott verselemek): „Fehér papír a táj, / nem vonul rajta nyáj, / nem ír le kört, a fán csücsül / egy énekes madár. / Fa alatt fázik a róka, / sután toporog a hóba’, / a nádi botikó deréktól lefele / belefagyott a tóba. / Pilinkél halkan a hó, / van benne valami jó, / átsétál a fehér lapon / egy feketerigó. / Behúzta farkát a nyest, / hóban fürdeni rest, / a domb mögül öregesen / araszolgat az est”. Ez a „papírtáj” igazi élő természetet mutat, s ez a kötet egyik nagy erénye, az életszerűsége, a természet emberszabású volta: Virágvers, Nyári hőség, Szénaillat, Gyűjtögető, Szelesvers, Hópehelyjáték, Mezítlábas, Márciusi zápor. Különös kreativitás működik az Újesztendő, Papírtáj, Induló című költeményekben. Ünnep a vers, versünnep, amikor a karácsony bensőséges emelkedettségéről szól: Karácsonykor, Karácsony csendje, Angyalváró, Karácsonykor fény gyúl. Közösségi érzületet megfogalmazó szöveg is van a könyvben. Az emelkedett hangulatú Március idusán a szabadságharc hőseinek állít emléket: „Az aradi tizenhárom, / legyen nevük mindig áldott, / ne feledjük, értünk haltak, / S védték Nagy-Magyarországot”.

Nagyalmos Ildikó költő, újságíró, a Hargita Népe napilap munkatársa, gyermekverseivel rendszeresen jelen van erdélyi és magyarországi gyermeklapokban is

A költő-anyának jó szeme van, észreveszi azt is, amit tán nem is kellene. Ez tűnik ki a Szerelem című versből: „Bizsereg belül valami, / mintha a szív s lélek / egymás fülébe súgnának, / összebeszélnének. / Fülcimpád is elpirul, / ha rád néz, nincsen pardon, / Dadogsz, mikor rád nevet, / már fordulnál is sarkon”. Igen, ez mintha már a gyermekkor vége felé lenne, tényleg.

Friss képzettársítások (bacilusbál, nátharagadály), képszerűség, humor, derű, zeneiség, könnyedség, gyermeki szemlélet, magyaros hangzás, értéktelítettség, hangulatosság, természetszeretet, életszerűség, beszédszerűség, játékosság, a gyermeki szókincs elemeinek beépítése (kapjuk el, felvet az ideg), a hely szellemének érvényesítése székely tájszavak álta (gürüzdöl, fonnyadt, dunnyog, hajonfejt, pilinkél, hólyageső, nádi botikó) – a verseknek olyan jellemzői, amelyek által az olvasók szívébe lopják magukat. A szövegek az életkori sajátosságoknak megfelelően megközelíthetők az ifjú olvasó számára.

Érdekes a könyv formátuma, minőségi a kivitelezése, kiváló, a szépérzéknek örömöt szerző az illusztráció. Azt már ezelőtt száz évvel Benedek Elek, a romániai magyar gyermekirodalom megalapozója is tudta, hirdette, hogy a gyermekeket jó minőségű művekkel kell az irodalomra nevelni. Ilyen Nagyálmos Ildikó könyve: bátran oda lehet tenni a gyermekek asztalára. Jó könyv – jó gyermekeknek. Ajándék az olvasónak, ajándék Pannának, aki tán már nem is gyermek.

Papírtáj. Panna harmadik könyve. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2019. 

Lőrincz József

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.