Forrnak az indulatok. Azt is megértük, hogy mások sütik a székely kenyeret. A kilencvenes évek elején a bukaresti román azért sírt, hogy magyar lisztből sütik az övét, tehát milyen megalázó dolog, hogy ő magyar kenyeret eszik. Néhány éve meg az volt a gond, miért tordai cég süti a székely gyerekek kiflijét?…
Keverednénk is, de tradíció is fontos lenne.
Volt valamikor rendtartó székely falu, tönkretette a birodalom. Volt magánbirtok, szétverte a kommunizmus. Kellett emelkedni a társadalmi ranglétrán, városra költöztünk, hogy élvezzük annak minden áldását. Most már nem kell túrni a földet.
Szabad világ van, csak közben a szövet szétmállott, sem a hazafiság, sem a hit nem tart össze. A zsebünk diktál, s a kapzsiságunk.
Esszük a török paradicsomot, a marokkói és lengyel murkot, a kínai fokhagymát. Egy vásárhelyi kisboltban betűzgettem az árucímkéken a termékek hovatartozását. Tizenhét országot számoltam össze. Magyarországon kívül. Vásárolunk a ’kaflanban’, ’lidliben’, ’ósenban’, miközben székely termék alig van. A helyi piacot megölték. Londonban vécét pucolunk, s az árából használt mercit veszünk, de itthon sok száz, sok-sok ezer ház bedeszkázva. A cigánynak, a románnak is szívesen eladjuk az ősök házát, földjét, ha az többet ad érte. Hiszen szeretni kell mindenkit. Minket ne rasszistázzon senki. Elég volt egyszer a holokauszt…
Azt talán nem lehetne – igaz nem közgazdasági kategória –, hogy visszafogjuk mohóságunkat, és beérjük kevesebbel is? Hogy előállítsunk magunk mindent, itthon, ne kelljen másokra szorulnunk, a liberalizált piac ellenére sem?
Belátom, nagyon naiv a kérdés, de akkor is…
Az életösztön dolgozik. Már szinte az utolsókat rúgja. És az elmúlt harminc év arra bizonyság, hogy az ’állambácsi’ nem old meg semmit. S amíg a magát érdekvédő szövetségnek nevező alakulat a cipőfűzőjét bogozza, addig a vonat elment… Aztán, ha benövi a fű az udvarunkat és a tavaszi fecske, amikor hazahozza családját, már otthonosan mozgó idegeneket talál benne, – akik más nyelven köszönnek rá, még akkor is, ha katolikusok –, na akkor ébredünk fel. De az keserű és késő lesz.
A napokban láttam a Bazi nagy francia lagzik című francia film-vígjátékot.
Az MTVA beharangozó előzetes ITT tekinthető meg!
Inkább elszomorodtam, mint nevettem rajta. Tökéletes látlelet: a négy lánynak négyféle nemzetiség-vallás jutott osztályrészül. A szülőknek égből pottyant egy arab, egy zsidó, s egy kínai vejük. De a legizgalmasabb meglepetés akkor érte őket, amikor a negyedik lányuk egy négert szerzett magának. Aztán azzal vigasztalták magukat, legalább az katolikus. Mint a ceyloni pékek.
Nemsokára jönnek a nepáliak is. Az állásközvetítő is jól jár, és ez az Európai Unióban is egy jó pont. A székely meg elgondolkodhat: vajon többet ér neki a háromezer eurós külföldi fizetés, vagy együtt szenved honfitársaival itthon négyszázért, akkor is, ha egyik napról a másikra él? Mert csak az egyik változat marad. Ha meg kell a jólét, akkor ez az ára. S mellé egy csésze tea.
Ó irgalom Atyja, ne hagyj el!
Ft. Sebestyén Péter
A címfotón szereplő sütőipari dolgozók személyiségi jogai nem sérültek. Ők nem migránsok. És a miheztartás végett azt mondjuk, hogy a kép csak illusztráció. A Szerk.
A nagy sikerre való tekintettel 2019-ben elkészült a Bazi nagy francia lagzik második része is. Egyelőre nem találjuk az ingyenes videómegosztókon a magyar szinkronos változatot. Dolgozunk a keresésen.
Írásunk hamarosan frissül!
FRISSÍTÉS! (1.)
A Bazi nagy francia lagzik (2.) magyar szinkronos változata ITT tekinthető meg.
FRISSÍTÉS! (2.)
Az első rész ITT található!
