HOMORÓDMENTI ÉNEKESKÖNYV – Film Vass Pál énekmondó életútjáról

Abásfalván, az Ilonavölgye Közbirtokosság székházában vetítették le a Magyar Kultúra Napjának szentelt rendezvény keretében Molnár István filmjét, amely Hargita megye déli határán, a Homoródok dombsága vidékén, a Nagy-Homoród völgyében elterülő két faluban, Abásfalván és Homoródkeményfalván még létező halottsirató hagyomány utolsó perceit rögzíti.

Vass Pál kántor, énekmondó

Ezt az egyedülálló szokást a homoródkeményfalvi nyugdíjas kántor, a közel hatvanöt évig szolgáló Vass Pál portréja révén eleveníti fel ez az alkotás. Vass Pál (1931) 1953-ban vett részt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, Kolozsváron egy három hónapos képzésen, ahol zeneelméletet és hangszerismeretet tanult. Nem „magról kőtt”, ahogyan Balázsi Dénes nyugalmazott magyartanár, néprajzkutató mondja a filmben. (Balázsi tanár úr nem külső szakértő, hiszen mielőtt pedagógiai főiskolára járt volna, teológiát végzett, rövid ideig unitárius papként is szolgált fiatalkorában. Ráadásul a közeli Recsenyéd szülötte.) Akkor nem volt lehetőség elmélyültebb tanulásra – a hatóságok nem tették lehetővé –, így ez az alap és kiváló hangja, meg természetesen a rátermettsége is segítette a munkájában. Amikor egyházi szolgálatba állt a két faluban, amelynek hitéletét, lelki gondozását akkor is az Ábásfalván élő lelkész végezte, igyekezett folyamatosan tanulni.

Abásfalva – Bedi Gyula felvétele

A templomi éneklés mellett el kellett látnia azokat a feladatokat is, amelyeket a halottvirrasztások, a temetések alkalmával vártak el tőle. Érdeklődve járta a szomszédos településeket és idősebb kollégáitól tanulta meg a mesterség „világi” részét, hiszen elvárták, hogy énekes búcsúztatókat is készítsen a temetési alkalmakra. Megfigyelte, majd lemásolta az akkor már a nyilvános szolgálattól eltiltott kántortanítók repertoárját, és egy idő után képes volt arra is, hogy „énekmondóként” saját alkotásokat írjon.

Molnár István eredeti szakmáját tekintve grafikus, de mióta Abásfalván él, családjával együtt mindent elkövet a falu közművelődése érdekében

Nem volt elég az a juttatás, amit az egyházközségektől kapott – ötven véka búza volt a kántor bére, amit vagy megkapott, vagy sem – , és így Szentegyházán kényszerült hétköznapokon állami munkát vállalni a Vasgyárban, de akkor is teljesítette énekvezéri feladatait, ha a vasárnap péntekre esett. A létezett szocializmus idején ez gyakran megesett. A „racionalizálás” mellett ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy még inkább bomlasszák a falusi közösségeket és ellehetetlenítsék a vallásgyakorlást. A kántor úr azonban ellenállt a pártitkári, a rendőrségi és a titkosszolgálati zaklatásoknak, fekete öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben mindig ott volt a pap mellett a temetéseken, esketéseken, keresztelőkön, vasár- és ünnepnapokon egyaránt. A hatvanöt esztendő során öt lelkészt szolgált Abásfalván, s kettőt Keményfalván… Amikor 2018 szeptemberében Barabás Áron tiszteletes nyugalomba vonult, ő is elhatározta, hogy végérvényesen abbahagyja. Nem azért, mert egészségi vagy fizikai állapota nem teszi lehetővé, hogy a feladatot ellássa, hanem abból a megfontolásból, hogy vegye majd át másvalaki a kántori teendőket.

A lelkész köszönti az egybegyűlteket

Egy év múltán Lurtz Zsolt tiszteletes személyében most új pap érkezett a két gyülekezet élére, ám még nem sikerült kántort választaniuk. Az állás betöltésre vár. Amikor lehetséges, a Homoródszentmártonban élő, de Székelyudvarhelyen dolgozó László Árpádot hívják helyettesíteni, hogy ne legyen „száraz” az ünnep.

A közbirtokosság gyűlésterme zsúfolásig volt szombaton este. A filmvetítés után a homoródszentmártoni Vox Cordis rövid előadása következett, majd a szervezők – szerény vendéglátás mellett – lehetőséget biztosítottak arra, hogy a jelenlévők szóba álljanak egymással, hogy felelevenítsék régi élményeiket, amelyek a két falu múltjához és ahhoz a hatvanöt évhez kötődnek, amely során Vass kántor úr őket szolgálta, velük élt, dolgozott, ünnepelt és segített a végtisztesség-tevésben, örömben-bánatban egyaránt.

P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Forrásközpontban zajló munkáról beszélt, érintve a mozgóképes eszközökkel történő értékmentés témakörét is

Ez a dokumentumfilm – hasonlóan a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által gyártott produkciókhoz – illeszkedik ahhoz a vállalt szerephez, amellyel törekednek menteni és felmutatni az eltűnőben levő értékeket. A temetésekhez kapcsolódó hagyományok mellett immár sikerült több népi mesterség alapfogásait is dokumentálniuk Udvarhelyszéken. Időnként azonban kilépnek a szűkebben értelmezett régióból, Csíkban, Gyergyóban, de még Gyimesben is készítettek filmeket az elmúlt években.

Felsorakozik a Vox Cordis

A Homoródmenti énekeskönyv című produkció másik nagy érdeme, hogy kultúrantropológiai hozzáállással dokumentál, nem kommentál, nem stilizál, nem idealizál, emellett pedig drónfelvételekkel mutatja be a két település egyedi építészeti értékeit, amelyek még megvannak, és kellő hozzáállással meg is maradhatnak.

A rendezvény végén lehetőség volt baráti beszélgetésekre és véleménycserére – Lőrincz Ildikó felvétele

A külön meg ne jelölt felvételeket a szerző készítette

Élő Székelyföld Munkacsoport/Simó Márton

Egy gondolat “HOMORÓDMENTI ÉNEKESKÖNYV – Film Vass Pál énekmondó életútjáról” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Dénes Balázsi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.