CHARTA XXI – ABARA – AHOL A VÍZ AZ ÚR – KiMitTud (1.)

Benne vagyunk, máris megkezdődött a Trianont követő századik esztendő. A Magyar Országgyűlés törvénybe foglalta, hogy e gyászos évfordulóra a nemzeti összetartozás jegyében emlékezünk. Közösen. Együtt. Határtalanul. Szerkesztőségünk is csatlakozni kíván, és oly módon, hogy valóban erősödjék bennünk a szétszaggatottság dacára is magyar mivoltunk. Megismerkedtünk a Charta XXI megbékélési mozgalom KiMitTud kezdeményezésével, amelyhez portálunkon és a világhálón másutt, közösségi oldalakon, a Hargita Népe című napilap hasábjain, illetve elektronikus változatában igyekszünk kapcsolódni, és bevonnánk ebbe a folyamatba olvasóinkat is.

ABARA

Egészen mostanáig nem hallottam még a nevét sem ennek kelet-szlovákiai községnek, mint ahogyan valószínűleg egyetlen kedves, a vetélkedőben részt vevő csoporttársam sem hallott az én szülőfalumról, amelyik szintén egy szomszédos ország északi csücskében szerénykedik. Míg egy világváros úgyszólván mindenkié, mindenki ismeri, szereti, addig egy kis falu ennél több, mert az csak az ott lakóké, csak az övéké, az onnan elszármazottaké, akik különös testvéri, gyermeki szeretettel dédelgetik szülőfalujuk minden porcikáját, hiszen tudják, nem oszlik meg a szeretet milliók között, a szeretet csakis az övék, ugyanúgy, mint az érte érzett felelősség, és a büszkeség. A település neve szlovákul: Oborin.

A nem is olyan kicsi, 720 lelket számláló falu polgárai örömmel osztják meg az idegenekkel azt a legendát, ami egy szomorú, igen régen történt eseményről regél.

Az Ung vidék kapujának tartott Abara, a falubeli Abarai Kata úrnőről kapta a nevét, aki egy könnyű csónakon menekült a pogányok elöl a szomszédos deregnyői várba, ahol a kedvese lakott. Hogy a pogányok el ne fogják, pogány ruhát öltött magára. Ez lett a veszte, mert a kedvese parancsára minden pogány ruhába öltözött nőt elfogtak és megvakítottak. Ez lett szegény Abarai Katica sorsa is. Erről kapta a nevét a közelben fekvő Szemszúró – domb nevű település. A rengeteg értéket, amit magával vitt, az Ung egyik holtágában elsüllyesztette. Így lett egy holtági tó neve Kincses tó.

Abara életében ma is fontos szerepet játszik a víz, ami pedig arra inspirálta Abara vezetőit, hogy ezt kihasználva idegenforgalmi és turisztikai központot hozzanak létre. Csuri Árpád, aki egészen a rendszerváltozás óta megszakítás nélkül Abara polgármestere, élete céljának tűzte ki Abara fejlesztését, felvirágoztatását. Abara polgárairól a következőket mondta: „Abarán szorgalmas, tisztességes, kezük munkája nyomán módossá vált emberek laknak, akikben benne van az összetartozás, a szülőfaluhoz való kötődés. Amit elértünk, azt ennek a kitartó és céltudatos munkának köszönhetjük.” A falu a városi életre emlékeztető modernizáláson ment át, hiszen felújították gyakorlatilag a teljes közműrendszert: a csatornahálózatot, létrehozták a víztisztító állomást, korszerűsítették a falu közvilágítását, felújították a járdákat, a falu közútjait, modernizálták a köztereket, kiépítették a térfigyelő kamerarendszert.

Egy éve hozták nyilvánosságra a legnagyobb beruházási tervüket, a határon átnyúló, félmillió euró összértékű turisztikai tervüket, melynek értelmében vízi élményút és szárazföldi tanösvény kialakításának állnak neki, amely magában foglalja majd a csónak- és sétahajó-kikötőt, különféle szolgáltatásokat, látványélmény-helyeket, horgásztavat, vízi sportokra, pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas területeket. A legközelebbi magyar várostól, Sátoraljaújhelytől mindössze 30 km választja el.

A Milói Vénusz mellett már Abarai Vénusz is létezik. Ez egy agyagból készült nőalak, amely becslések szerint 5600 éves, és csak nemrég került elő egy építkezés során.

A települést 1221-ben említik először, a 15. században már mezőváros. A 16. századi tulajdonosai között a Bánffi családot is említik, amelyik valószínűleg nem azonos az alsó- és felsőlendvai Bánffi családdal, de a rokonság nem kizárható. Később Rákóczi, Lórántffy, majd a Széchenyiek birtoka lett. Summa summarum, ez is terra Hungarica volt, Zemplén megyéhez tartozott, a Magyar Királysághoz, majd Csehszlovákiához, 1938-tól 1945-ig ismét Magyarországhoz, most pedig a független Szlovákiához.

Charta XXI/ Suzana Gouth

Lakossága a 2001-es népszámlálás alapján: 69,29% magyar, 28,29% szlovák 1,43% roma. Lakossága számokban: 1910-ben 721-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 1991-ben 649 lakosának 83%-a magyar. 2001-ben 700-an lakták, ebből 485 magyar és 198 szlovák. 2011-ben 719 lakosából 413 magyar és 265 szlovák. Vallási megoszlás szerint: 17,57 % római-katolikus, 9,86 % görög-katolikus, 5,57 % vallási hovatartozás nélküli, 3,43 % ortodox, 0,57% evangélikus. A Wikipédia nyomán.

A második világháború áldozatai emlékére készített kopjafa

Településtár. Abara

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.