SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal

Annyi van belőle, hogy rengeteg. Mármint bajból. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy megmarad-e a világunk, ez a civilizáció, amely pár évezred alatt vágta tönkre a Földet annak minden erőforrásával és jövőjével együtt. Oda jutottunk, hogy képtelenek vagyunk visszatekinteni a múltba, s esetleg okulni a hibákból. Nem. Képtelenek vagyunk a helyes cselekvésre. Annyira korlátoltak mindahányan, hogy eszünkbe sem jut a jövő, amelyet elvenni, rombolni nincsen, s nem is lehetne jogunk.

Erkölcsileg egyszerűen elfogadhatatlan, hogy feléljük azt, amit át kellene adnunk a gyermekeinknek. Ez olyan, mintha negatív vagyont, azaz adósságot hagynánk örökül, de azt is úgy, hogy a lemenőinknek majd sötétben kell kikaparniuk a sült gesztenyét a szeméttelepek mélyéről.

Valószínű, hogy az utódok nagyon fognak minket szidni. Átkoznak majd.

Úgy rakódik egymásra a civilizációs mocsok, hogy közben szajkózzuk a jó úton való járást. Lehetne másképp is, de az valahogy nem fekszik nekünk. Mintha nem lenne igazi szívügy. Olyanformán viselkedünk, mint egy váratlan, de bármikor bekövetkezhető helyzetben. Mondjuk, eszméletlen embert látunk a kövezeten feküdni, s nem abban járunk, hogy segítsünk neki. Viszolygunk a beavatkozástól. Jó esetben felhívjuk a mentőszolgálatot, majd továbboldalgunk, hiszen oly sokan járnak az utcákon. Hadd segítsen valaki más. Hátha kerül épp orvos is a járókelők között… Tegyék meg a szükséges lépéseket. Nem a mi dolgunk…

És jártunkban-keltünkben simán bemegyünk valamelyik nagyáruházba, hogy megvehessük szemrebbenés nélkül az egzotikus eredetű és hatalmas ökológiai lábnyommal rendelkező termékeket. Mert olcsók. Minek lemenni kiskertek aljába? Minek izzadva görnyedni a kapa nyelén? Hiszen annyira buták és szegények vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak. Rá sem hederítünk arra, hogy drágább ugyan a helyi, mert nincsen mögötte akkora reklám-, akkora csomagolási- és logisztikai-háttér, de az érte kifizetett pénz helyben forog, nem távoli Bermudákon, Izlandokon vagy másutt, adók paradicsomába helyezett titkos számlákon.

Annyi, de annyi rétege van a létnek! Vannak vidékek – és olykor ezek a távoli helyek ehelyt vannak, idenyúlnak a leginkább kedvelt titkos berkekhez, itt – legbelül, hol igazi dolgoknak kellene történniük. Vannak vidékek, ahol ágyúkkal és rakétákkal lövik saját adófizető polgáraikat a katonák. Nem zsoldosok, nem idegenek, sajátok. És napokig hazudnak, mígnem beismerik. De hányszor! Hányszor?! S hányszor?! És hány újabbnál-újabb Trianont okoznak ma is a tájékozatlan, vagy igencsak tudós békecsinálók! Üzleti megfontolásból. Zsigerből. Csak úgy. Vízi és földi szállítási útvonalak, azaz vasutak, légi-folyósok mentén. Mert élelmet, fegyvert, gyógyszert és mérget akarnak forgalmazni olcsón és hatékonyan a kalmárok ezután, majd azután is.

Csak kicsit kell odafigyelnünk, és máris jobb lehet minden. Nem az a fontos, hogy az iker-magzatot hordozó (édes- vagy bér-) anyák élnek-e a szelektív redukció lehetőségével egykéző jókedvükben. Az élet igenlése lehetne üdvös inkább. Az sem lényeges, művi játék csupán, hogy Jézus magassarkút visel-e vagy sem. A valós problémákról szóljunk, s ne ültessünk képzelt hermafroditákat és bolti transzneműeket az utolsó vacsora asztala köré. Vegyük tudomásul egyszerűen, hogy nők vagyunk, hogy férfiak. És a Trianonokokat is tanuljuk viselni, szokni a civil élet kulisszái között.

Sokkal jobban, tudatosabban élhetünk, ha tudjuk, hogy mi a bajunk.

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.