FARKASLAKA – Íz- és hagyományőrzők a Gordon alatt

Hatodszor tartottak disznótoros farsangot, amely ez alkalommal is egy jó találkozásra, együttlétre vonzotta a község lakóit. Az idősebbek még ma is úgy tartják, hogy a disznóvágás egy igazi ünnep. Székelyföld-szerte az volt szokásban, hogy a családok már az adventi időszakban vágtak egyet, aztán egy másikat valamikor farsang idején. Ha úgy adódott. Egyet azonban mindenképp. Az időzítés azonban attól is függött, hogy az előző év elején mekkora süldőt vagy malacot vásároltak, illetve hagytak meg felnevelésre. Mód is kellett. És előrelátás, hiszen több hónapra való táplálékot készítettek elő ilyenkor a hagyományos konzerválási eljárásokkal.

Nyilvánvaló, hogy a család mérete is befolyásolta a disznóra való igényt, hiszen egyrészt komoly tartalékot jelentett, másrészt pedig a kóstolóvitel szokása pótolta a mélyhűtőket: a téli időszakban a szomszédság, a rokonság gyakran jutott hozzá a friss „kőccséghez”. Ilyen megvilágításban elmondható, hogy egyiket – leszámítva a sonkát, a szalonnát, a csontokat – közös erővel viszonylag rövid idő alatt elfogyasztotta a rokoni és az ismerősi kör karácsony és újév környékén, a másik pedig felkerült a hiúba, sóba, meg a bödönökbe. A füstölt szalonnát csak akkor szabadott elővenni, amikor a kakukk megszólalt – június elején. Minden háziasszonynak erőpróba, megmutatkozási lehetőség is volt ugyanakkor, hiszen néhányadmagával vezényelte le azokat a műveleteket, amelyek a feldarabolást követték. Amikor a hentes és segítői beadták a házba a szétbontott sertés részeit, akkor a többi már a fehérnépek dolga volt.

Jó alkalom a közösségi szellem átvitelére

A rendszerváltást követően, ahogy kialakultak vidékünkön is a nagy üzletláncok, ahogy elterjedt a modern fogyasztási kultúra, kissé visszaszorult a háztáji sertéshízlalás és -feldolgozás szokása. Most, amikor mindent lehet kapni, csak pénz legyen, mintha nem lenne annyira fontos ez a fajta előrelátás és tervezés. Mintha az étrend, a táplálkozási kultúra is változásokat szenvedett volna. Sokkal többször kerül asztalunkra távoli országokból származó gyümölcs, édesség, és hús is. Sok híve, kedvelője van a mirelit- és a mélyfagyasztott alapanyagokból előállított étkeknek. Nyilvánvaló, hogy az éttermek, a tömeg-étkeztető vállalkozások is ezt kedvelik.

Nem kerti törpék, hanem felzárkózó fiatalok – ez egy másik generáció, aki nem hagyja magát

Túl ezeken a látszólag praktikus törvényszerűségeken azonban mi, székelyek ragaszkodunk még ilyen téren is a felhalmozott tudáshoz. Egyfajta kihívásként fogjuk fel és értelmezzük a disznó, a sertés húsának feldolgozásához kapcsolódó hagyományainkat. S ha magunktól mégsem tennénk, ha ellustulnánk, akkor itt vannak ezek a községi disznóvágások, amilyent Farkaslakán tartottak szombaton. Ha elmegyünk, főleg, ha részt is veszünk, akár versenyzőként, akár egyszerű szemlélőként vagy „potyázó” fogyasztóként, biztos, hogy nem maradunk aznap egyedül. Étlen sem. És láttunk, hallunk, tapasztalunk is pár dolgot.

… és aztán kézbe veszik az asszonyok a problémát – Jakab Emil felvétele

A verseny nyitott – nem csak a községből érkeztek a csoportok

Hivatalosan Farkaslaki Disznótoros Farsang a neve – sorrendben ez volt a hatodik a Gordon alatti községben –, amely arról szól, hogy barátságos versengés formájában a benevező csapatok egy-egy tisztességes sertés-példányon bemutatják a teljes folyamatot, amely a leöléstől, a perzselésen, majd a feldolgozáson át zajlik. A csúcspont pedig a torozás maga, a lehetőség, hogy a verseny szereplői és a vendégek, meg a „csak úgy betérők” végigkóstolhatják a végtermékeket. A „kőccséget”. Nyilván a bőrrel, a farokkal és a füllel kezdődik. Aztán a lecsi-pecsi – azaz a torokpecsenye – következik, a kolbász, az orja- vagy korhelyleves. Farkaslakán ennyi versenyszám volt. A véres-májast kihagyják. De közben „keletkeznek” mellékdíjat, amelyeket a sajátos helyzet követel. Viszont üdvözlendő, hogy díjat érdemel ki mindig az arculat is, amely maga a konyha, a műhely, ahol a munka java zajlik és a „szobabelső”, az igényesen terített asztal, amely köré az éhes vendégsereget leültetik.

Az abásfalvi cigányok elhúzták a polgármester nótáját is

“Odalent már nem fáj semmi” – Trianon sem…

Ebben az évben nyolc sertést vágtak – természetesen állategészség ügyileg ellenőrzött, ismert környezetből származó példányokat –, hat csoport a község falvaiból érkezett – a Polgármesteri Hivatal, a László Construct Kft. Nyikómalomfalváról, a Szentléleki Polyvások, a Lófő Lovascsapat a község falvaiból – ez egy vegyes baráti társaság, amelyet a helyi ünnepségeken, zarándoklatokon gyakran lóháton látunk, akik önként népszerűsítik a községet –, a Farkaslaki Motorosok és a Kecsetért Egyesület. Volt két vendég is: Ajak tetvértelepülésről (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) érkezett az Ajaki Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, illetve az Őrségi Malac-szomorítók. Természetes, hogy nem hozott anyagot, hanem itt vásárolt disznót dolgoztak fel a magyarországiak, viszont a tudás, a módszer az a sajátjuk volt. Hogy lássunk, halljunk, ízleljünk mást mi is.

Vesztergám Miklós (1964, író, tárogatóművész, Kalocsa) – előtte… és utána

A népszerű egész napos rendezvényen mintegy nyolcszázan fordultak meg. Jó hírét viszi a községnek, és a helyben lakóknak is segít a hagyományőrzésben, alkalmat kínál az együttlétre. A szervezők csiszolnak még a részleteken, újdonságokat is meghonosítanak majd, és remélik, hogy esztendő múltán a farkaslaki „piactéren” ismét szép számban találkozhatunk. Ahhoz egészség kell. Nekünk és a most beszerzett süldőknek, s a malacoknak ugyanvalóst. Reméljük a legjobbakat.

A hangulat fokozódott – Jakab Emil felvétele

A VI. FARKASLAKI DISZNÓTOROS FARSANG DÍJAZOTTJAI

I. Farkaslaki Motorosok csapata;
II. László Construct. Kft csapata;
III. Lófő Lovascsapat

További díjak

Legbetyárabb lecsi-pecsi: Kecsetért Egyesület
Legfurfangosabb korhelyleves: Szentléleki Polyvások
Legízletesebb kolbász: Ajaki Kulturális és Hagyományőrző Egyesület
Legkülönlegesebb menüsor: Őrségi Malacszomorítók
Legjobb házigazda: Farkaslaki Polgármesteri Hivatal
Legjobb szúrócsapat: Szentléleki Polyvások
Legjobb csapatmunka: Ajaki Kulturális és Hagyományőrző Egyesület
Legbulisabb csapat: Farkaslaki Motorosok
Legcsaládiasabb csapat: Lófő Lovascsapat
Fur-Farsangos fotós: Jakab Emil
Legkitartóbb csapat: Farkaslaki Polgármesteri Hivatal.

Közben itatták ugyan a zsűrit, de kicsi a valószínűsége annak, hogy ez befolyásolta volna a döntést, hiszen mindenki nyert – Jakab Emil felvétele

A disznótoros farsang zsűrijének tagjai: Balázs Hunor, a Főnix Konyha séfje, Sinka Arnold, a Mangalicatenyésztők Egyesületének alelnöke és Sarkadi Zoltán, műsorvezető.

A Farkaslaki Polgármesteri Hivatal, illetve Jakab Katalin közlése nyomán.


A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.