PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.2.)

Az elmúlt napokban két olyan kiadvány is napvilágot látott, amely a rendszerváltozás helyi eseményeit próbálja rekonstruálni. Ilyen jellegű „történetmesélés” többször is előfordult. Közvetlenül az események után, 1990 tavaszán-nyarán volt már egy tematikus fotókiállítás, rengeteg publikáció foglalkozott a történésekkel az elmúlt három évtizedben, de mégiscsak az a legbiztonságosabb, ha szemtanúk segítségével próbáljuk összerakni a forradalmi emlékkockákat.

Emlékezők emlékeztetnek

Székelyudvarhely 1989

Ezt a viszonylag szép kivitelű, elegáns kötetet az RMDSZ Székelyudvarhelyi Városi Szervezete jelentette meg, amelyet Derzsi László és Ványolós István Albert jegyez. Erről a kiadványról ugyan már beszámoltunk, de érdemes még visszatérni rá pár szó erejéig. Mindkét szerző ma is e szervezet aktív politikusa. A most harminchat éves Derzsi életkoránál fogva nem szolgálhat ugyan részletekkel, de édesapja, Derzsy András (75) – aki megszólal a könyvben – akkor a Szent Miklós-hegyi Plébánia alkalmazottja volt, igen aktív részese a korszakváltoztató történéseknek, úgyhogy az ifjú Derzsi olyan családi környezetben nevelkedett, ahol erről a témáról és a korábbi parancsuralmi rendszerben történtekről, gyakran szó eshetett. Ványolós (69) pedagógusként, ráadásul történelemtanárként már jóval markánsabb egyéni véleménnyel rendelkezik, bár bevallja a könyvben olvasható dolgozatában is, hogy nagyon nehezen mert ráhangolódni a viharos eseményekre, szüksége volt pár napra, amíg képes volt feldolgozni, hogy az örök érvényűnek tartott, „mindennél magasabb rendű”, sokoldalúan fejlett szocialista rendszer valóban összeomolhat.

Szem Tanú – azaz Udvarhelyi Miklós – felvételei a Milícia ostromáról

A szerzők igen körültekintően jártak el, amikor megszólaltattak néhány fontos szereplőt: Kolumbán Gábor (60) fizikust, akit akkor az ideiglenes tanács elnökévé választottak, dr. Ferenczy Ferencz (76) állatorvost, aki aztán nemsokára a város első szabadon választott polgármestere lett, Sófalvi László (71) üzemmérnököt, aki az udvarhelyszéki RMDSZ alapító tagja, a városi szervezet első elnöke volt, később alpolgármester, a megyei tanács alelnöke is, Balázs Ferenc (82) pedagógust, aki az „utca embereként” fotókkal dokumentálta a történéseket és a már említett Derzsy András teológust, nyugalmazott főgondnokot. Roppant hasznos volt dr. Gidó Csaba (46) történész bevonása, aki az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársaként foglalkozik ezzel a témával. Gidó Csaba nem tartózkodott azokban a napokban a városban, nagyszüleinél volt Székelyderzsben, de már kamaszként tanúja lehetett a változásoknak, s az is elképzelhető, hogy esetében ez az eseménysor is okozhatta a történészi pálya felé történt fordulást.

Udvarhelyi Miklós főtéri felvételei – más szemszögből ábrázolnak, mint az ismert képek

Nem lett volna baj, ha komolyabb szakmai lektor és korrektor fésüli át a szöveget. Az sem ártott volna, ha az első helyi Nemzetmentési Tanács 42 tagja közül még több ma élő tagot megszólítanak – akkor is, ha manapság már nem laknak a városban –, és az sem, ha „külső” szakembereket, más településekről, illetve külföldről ideérkezett egykori segítőket is bevonnak a „forradalmi tabló” elkészítésekor.

Az események kezdetén, valamikor 1989. december 22-én 12.00 óra körül készülhetett ez a felvétel. A Városháza erkélyén kint állnak a “forradalmárok”, de az épület homlokzatán még ott a kommunista címer – Fotó: Udvarhelyi Miklós
Erkélyjelenet másképp – ezek az úriemberek nem repülni akartak, szólni kívántak a néphez, s olykor felkavarták, máskor meg csitították az indulatokat (U.M.)

Biztos, hogy a közreműködő történésznek vannak még vonatkozó információi. Biztos, hogy lesz ennek a vázlatos műnek folytatása, hiszen a feladat magától értetődik. Önmagunkkal, a hellyel szemben lennie kell olyasfajta igényességnek, amely monografikus szemlélettel és a kellő távolság-tartás optikájával vizsgálódik majd, a tények felmutatásával szól azokról a követelésekről, amelyek a demokratizálódó és az Európai Unióhoz csatlakozott Romániában a mai napig nem valósultak meg.

30 éve szabadon

Ez az album Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala jóvoltából jelent meg. A csatolt szöveget itt is dr. Gidó Csaba írta, viszont kiegészül Balázs Ferenc, Orbán András, Szabó Károly és különböző internetes fórumok, hírügynökségek vonatkozó képi információival, valamint azzal az applikációval, amely interaktív módon teszi lehetővé, hogy okostelefonunkkal rácsatlakozzunk a világhálóra és engedjük megelevenedni úgy a múltat, amely így valóságosan életre kelthető a technika jóvoltából.

A Városháza által kiadott album

Ez a legifjabb generáció számára igen fontos, akik másképp használják a Gutenberg-galaxis lehetőségeit és annak információhalmazát. A kiadvány nagy előnye, hogy geopolitikai és országos szintről fókuszál 1989 decemberére, ráközelít a helyre, segítve az azóta felnőtt fiatalokat a tájékozódásban, hiszen a mai húszas-harmincasok másodkézből és történelemkönyvekből sajátították el a forradalom üzenetét. Jó kezdeményezés volt az a „marketingfogás” is, hogy bemutatására a Városháza udvarán került sor, párhuzamosan a szabadtéri fotókiállítás megnyitásával.

Ahogy Dávid Sándor fotográfus látta a történéseket

Sokan tudtak arról, hogy a Kossuth Lajos utcában stúdiót fenntartó, jó nevű esemény- és portréfotós Dávid Sándor (77) azokban a napokban kilépett a műteremből, és kiváló színes felvételeket készített a főtéren, a volt milícia környékén a zajló események hevében. Meg a következő napokban is.

Dávid Sándor a kiállítás megnyitóján

A Haáz Rezső Múzeum és a polgármesteri hivatal felkérésére a fotóművész most elővette a féltve őrzött képeket, hozzájárulva ahhoz, hogy a Városháza udvarára kihelyezett nagyított változatokat „a hely színén” láthassák az érdeklődők. Ehhez csatolták még Balázs Ferenc és Szabó Károly ismert, illetve kevésbé publikált néhány képét.

Ez a tárlat péntek délután [2019. december 20.]  óta tekinthető meg. Korhű díszlet az udvaron felborított szolgálati autó, egy olyan 1300-as Dacia, amilyent akkor Gáll Ferenc, a város utolsó kommunista polgármestere használt, rajta az 1–HR–102-es rendszámmal, amilyen akkortájt a nagyon fontos elvtársaknak járt.

A másik felvételen az “ismeretlen” fotókrónikás – Udvarhelyi Miklós vagy egyszerűen Szem Tanú, ahogy szereti nevezni önmagát – így mutatja be a Városháza udvarát az 1989. december 22-i események sodrában…
… és itt utcai felfordulást láthatunk egy ugyancsak elvtársi autó körül a Főtéren (U.M.)

Ennek a kiállításnak az érdekessége, hogy az emberben elindul a fantázia, s keresni kezd bizonyos arcokat a tömegben, emlékszik egy-egy mozzanatra, és egy idő után még arra is rájön, hogy kik ültek Kinda doktor mellett a gépkocsiban, amikor körülhordozták az első lyukas trikolórt a főtéren és a Belváros utcáin.

Címképen: hatalmi szimbólumok és jelmondatok eltávolítása a Matricagyár főépülete homlokzatáról – Udvarhelyi Miklós fotója.

A külön meg nem jelölt színes felvételeket a szerző készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.